Kinek hiányzik a rádiókabaréból Nagy Bandó András? Erre a kérdésre kap választ, aki elolvassa cikkünket.

Ülünk Réz Pál lakásán egy szeptember végi pénteken. A Bokáig pezsgőben aznap jelent meg, az első példányokat vittük fel a társszerzővel, Parti Nagy Lajossal és a könyv szerkesztőjével, Dávid Annával. Réz úr ül a foteljében, körülötte két felnőtt gyermeke, a veje és mi hárman. Alatta a város. Pasztellesen szürke. Mellette a kávé üvegpohárban sűrű és fekete, mint a Dsida-versben. Esik: már nem melengető nyári zápor, de még nem is kemény, hideg eső. Átmeneti, mint ennek a bekezdésnek az idővonatkozása. A múlt bármelyik pillanatban nyitott jelenné elevenedik, a most pedig egyfajta lezárt történetté dermed.

Ha valaki mostanában Bécsben jár, nehezen verekszi át magát az adventi vásárok, lacikonyhák, mutatványosok és sonderangeboltok (szójáték, direkt volt) népes hadán. Meg miért is tenné? Oly szívmelengető dolog manapság egy vidám, élhető várost látni. (Egy tanács: aki már nem fér be a Rathaus elé, menjen el a Turkenshanz karácsonyi bódéi közé, nem fog csalódni.)

Közeleg a karácsony, és lassan megkezdődik a tülekedés az üzletekben. Az ajándékokat és az ünnepi vacsorák, ebédek hozzávalóit ilyentájt szerezzük be. Minden évben ugyanazt. Mi lenne, ha egyszer szakítanánk a hagyományokkal és kipróbálnánk valami újat? Kedves gesztus lenne vegetáriánus vendégeink felé is, ha olyasmivel kínálnánk őket, amit ők is szívesen elfogyasztanak. Ehhez ajánlunk egy egyszerűen elkészíthető főételt, valamint egy kreatív angol biszkvitet, aminek megalkotásához a gyerekek segítségét is igénybe vehetjük. Mert együtt főzni öröm!

Bizonyosan minden egyes nap el kellene játszani A harag napját, a Krétakör új előadását. Mi is követelhetnénk ezt megafonban, ahogyan a produkció fehérbe vont Sándor Máriái, a mozgalomalapító ápolónők teszik, hogy végre kifizessék nekik elmaradt túlórapénzeiket. De vajon elég bátrak vagyunk-e, hogy olyasmi mellett felszólaljunk, ami közügy lehetne, társadalmi ellenakció, a hatalom szűk érdekekre szabott „csoportügyei”, „családbarát” rendeletei ellenében?

A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2-es terminálján december 3-án különleges kiállítás nyílik: a Baltazár Színház művészi reklámfotóit állítják ki. A 12 Parancsolat című tárlat képei azonban nem fogyasztási cikkeket hirdetnek, hanem emberi értékeket.

Nyílt levélben tiltakozott 18 kulturális szervezet, mivel egy új törvénytervezettel az állam a Nemzeti Kulturális Alapban is növelné a Fekete György-féle Magyar Művészeti Akadémia (MMA) befolyását.

Az év legjobb idegen nyelvű filmjének választotta Nemes Jeles László Saul fia című első nagyjátékfilmjét az egyik legrégebbi amerikai filmes testület, a National Board of Review of Motion Pictures (NBR) – írta meg a Huppa.hu.

Woody Allen úrnak
Amerika

Tisztelt Művész Úr!
Születésnapja alkalmából gratulálunk. Stop. Abba ne hagyja! Stop.
Közönség

Nála megvalósul a szintézis, a disznózsírban sült portugál halat nemcsak kiegyensúlyozza a tengeri sün rózsaszínű ikrája máltai majonézben, de fel is tételezi. A népi–urbánus kiegyezés azonban csak az alap: Lakoma című sorozatának második, az olasz konyhákról szóló szakácskönyvében is egy szarkasztikus, liberális elme nyilatkozik meg, aki az eltűnő, feledésbe menő ízek hiányát is jogosan írja a vesztébe rohanó világ számlájára. Váncsa Istvánt kérdeztük.

„Szerte nézett s nem lelé...” – keseregte a Himnusz. És mert a história folyton vegzált bennünket, Zalán tán szégyenletes, de hasznos példáját gyakran kellett trappolva követnünk. Nemegyszer omlottak ránk azok a díszletek, amelyek között éltünk. (A neobarokk statikája nem bírta.)

December 18-án mutatják be a Szkénében Szép Ernő Emberszag című regényének színpadi változatát a Szkéné, a Vádli Társulás és a Füge Produkció közös előadásában.

Albánia címerében fekete mező felett vörös sas repked. A gyász és a vér színeit e könyv rózsaszínű leírásai szelídítik tündérmeséssé. Ugyanis a tiranai trónra 1938-ban egy magyar grófnőt hívott meg a kalandos életű Zog király. Igaz, nem afféle mezei komtesszről beszélünk.

Tudják-e, például, hol született Ráday Imre? Hát a Ráday utcában: ma már emléktábla hirdeti a helyet. És azt, hogy melyik országban élt és szerepelt a háború első éveiben? Hollandiában, ahonnan 1941-ben hazajött, hogy le ne késse végleg az életveszélyt, az illegalitás mámorát.