Színész a falon
Tudják-e, például, hol született Ráday Imre? Hát a Ráday utcában: ma már emléktábla hirdeti a helyet. És azt, hogy melyik országban élt és szerepelt a háború első éveiben? Hollandiában, ahonnan 1941-ben hazajött, hogy le ne késse végleg az életveszélyt, az illegalitás mámorát.
És azt tudják-e, hogy majd hatvanéves színészi pályáján melyik teátrumban töltötte a leghosszabb időt? Nos, a József Attila Színházban: ezerkilencszázötvenhattól ezerkilencszázhetvenig volt az angyalföldi társulat megbecsült tagja, ahol nem csak játszott, rendezett is. Nos, a József Attilában, ahol hagyománya is meg helye is van a kiállításoknak, ezúttal a száztíz éve született nagyszerű színészre emlékeznek fotók, plakátok, dokumentumok segítségével egy év végéig tartó tárlattal. (Rá is, hogy egészen pontosak legyünk, meg – egy párhuzamos kiállításon – egy másik színészóriásra, kiről azonban majd egy másik alkalommal szólunk.)
A tablókon megelevenedik nagyanyáink snájdig hősszerelmese, a harmincas évek filmjeinek bálványa, aki Erdélyi Micitől Perczel Zitán át Tolnay Kláriig – és persze a nézőtérig – olvasztotta a női szíveket, anyáink őszülő, elegáns lovagja és gyermekkorunk felejthetetlen Csilicsala bácsija. Megtudhatjuk, milyen volt egy sztár élete a harmincas években, és azt is, milyen volt a későbbi évtizedek Rádayjának letisztult, elmélyült, bölcs játéka. Arról a Ráday Imréről kaphatunk így minden vázlatossága ellenére is teljes képet, akit – alig húszévesen, a pályára is épp hogy lépve – Kosztolányi Dezső méltatott egy kritikájában, s akit rajongói máig nem feledtek el.
A megnyitón fia, Ráday Mihály beszélt az apáról, a színészről és persze arról a különleges színházi közösségről, mely az ötvenes évek végén jött létre a sors és a hatalom szeszélyéből, s mely a József Attila történetének legszebb lapjaira tartozik. S melynek egyik legfontosabb alakja az a Ráday Imre volt, kinek emlékét ma is három színházi bérlet neve őrzi.
