Meghalt Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőr – jelentette honlapján a Variety című amerikai filmes szakfolyóirat vasárnap.

A Kossuth-díjas színésznő huszonkét éve tagja a Radnóti Színháznak. A teátrumot három évtizedig vezette Bálint András. Utolsó évadja előtt megkérte Kováts Adélt, pályázza meg ő is a direktori posztot. El is nyerte. Ő már korábban is gondolkodott a lehetőségen, de úgy érzi: jobb, ha bizonyos feladatokra hívják az embert, mert az bizalmat jelez. Programjában kiemelte: fontos, hogy a női alkotók több teret kapjanak a színházában. Ám hangsúlyozza: minden ember individuum, akit nő vagy férfi voltánál mélyebb személyiségjegyek határoznak meg.

Képek egy kötetből, nyolcvan-kilencven éves művészek, tudósok, alkotók arcai London Katalin kamerája előtt az Idő – Portrék című albumban. Elmondják nekünk az öregség titkait? De hiszen a titok csak annyi, hogy mindenkinek saját öregsége van, másképp fárad vagy másképp marad örökifjú, mint mások. Az előszó íróját, Závada Pált kérdeztük.

Fáradt voltam, nem figyeltem a prédikációra, csak bámultam, hogyan ömlik be a fény a hatalmas ablakokon, néztem a fekete oszlopokat, és egyszer csak az a furcsa érzés fogott el, hogy valamikor réges-régen én ezt a templombelsőt egy padok nélküli óriási teremnek láttam.

Ismét rendhagyó koncerttel jelentkezik 2016 első napján Európa egyik legjobb klezmerzenekara, a Budapest Klezmer Band a Kongresszusi központban. Sztárvendég a csodálatos hangú Szinetár Dóra lesz.

Gárdos Péter filmrendező szülei a holokauszt túlélőiként kerültek svédországi kórházakba. Apja, Gárdos Miklós több mint száz ott gyógykezelt magyar lánynak írt levelet ismeretlenül. Így talált rá későbbi feleségére, Ágnesre, aki csak férje halála után adta át az ötven évig dobozba zárt levelezésüket fiuknak. Gárdos Péter a személyes kordokumentumokból előbb regényt írt, amelynek jogait eddig harminc ország vette át. Hamarosan mozikba kerül a Hajnali láz filmváltozata is. A rendezővel és édesanyjával, Gárdos Ágnessel beszélgettünk egyebek között igazságról és sutyorgásokról. SZTANKAY ÁDÁM írása.

Hetvennégy éves korában elhunyt Bősze György, a Miskolci Nemzeti Színház tagja, a Déryné- és Aase-díjas színművészt szombaton érte a halál – közölte a Miskolci Nemzeti Színház igazgatósága az MTI-vel.

Sokan vagyunk olyanok, akiknek – ilyen vagy olyan okok miatt – fontos a „lengyel-magyar két jó barát” mondás, valóban érzik értelmét, odafigyelnek a két országbeli történésekre. Néhányan még a magyar fülnek annyira idegen nyelvvel is megpróbálunk megküzdeni, felkapjuk a fejünket a hírekre, egyszóval: jobban odafigyelünk. De közülünk csak kevesen vannak olyanok, akik egész életüket annak szentelik, hogy hidat építsenek a két nép között, olyat, amelynek betonja nem repedezik, s ha igen, megpróbálnak azon rögtön javítani. Ilyen „hídember” Szilágyi Szabolcs újságíró, író, tolmács, műfordító, akit legújabb könyve ürügyén szeretnék Önöknek bemutatni karácsonykor.

Állati érzelmek sokaságát örökítette meg német fotós, aki olyan ebekről készít képsorozatokat, akik éppen megpróbálnak elkapni egy jutalomfalatot.

Vannak színházi mondások. Ilyen az is: „Udvaros Dorottya nélkül nem múlik el év.” Már majdnem kivétel lett 2015. De a Kossuth-díjas színésznő „hatvanas rockdívaként” – ő mondta ezt magáról – koncertezni kezdett ősszel, amikor megjelent új lemeze, a Majdnem valaki. Aztán jól tette a Nemzeti Színház, amelynek tagja, hogy november végén vendégjátékra hívta a kaposvári Csiky Gergely Színház Augusztus Oklahomában című előadását – vele a főszerepben. Olyan alakítás ez, amelyre világszínházakat lehetne alapozni. Mivel ez nálunk aligha menne, már azzal is megelégednénk, ha műsoron tartaná a Nemzeti a kaposvári produkciót. De másról is beszélgetett a 168 Óra Udvaros Dorottyával a Nemzetiben, az öltözőjében.

Az 168 Óra olvasói már megszokhatták, hogy a lap karácsonyi ünnepi számának szerzői között neves magyar írók is vannak. Mindig egy-egy tematika mentén születnek az írásaik ilyenkor. Olyan témát választunk, amely bizonyosan meghatározta az adott esztendőt. Most, 2015 végén is csak egyetlen hívószót mondtunk az íróknak: menedék.

Karácsony minden évben van, és többnyire film is jár hozzá. Afféle romkom, tehát romantikus komikus, amin szépen mutat a szeretetszirupban megforgatott hókristály.

Életének 76. évében váratlanul elhunyt Benkó Sándor Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenész, klarinétos, a Benkó Dixieland Band alapítója – közölte az MTI-vel a család szerdán.

Ahogy az lenni szokott, Pintér Béla megint alaposan beleveri az orrunkat történelmi és magánbűneink kisebb-nagyobb piszkába, és mi megint lelkesen tapsolunk neki ezért. Még akkor is, ha a Szkénében nemrég bemutatott Fácántánc nem tartozik is az író-rendező legjobb darabjai közé. De az előadás, a társulat produkciója, mint mindig, most is fergetegesen jó és magával ragadó és sziporkázóan ötletes és nagyon, nagyon mulatságos.

Az olvasásnak és a színházba járásnak is csak egyetlen kockázata van: többet tudunk meg a világról. Érdemes kockáztatni, ehhez nem először ad „kulturális tőzsdetippeket” a 168 Óra. Korábbi könyvmellékletünkben jó borokat kínáltunk az olvasáshoz. Mostani összeállításunkban színielőadásokat is ajánlunk a könyvek mellett. Még beszerezhetők a művek és a jegyek karácsonyi ajándéknak. Vagy csak úgy, a világ megismeréséhez. Tényleg megéri a gondolkodás kockázata, mert ez legalább olyan szellemi haszonnal jár, amely után nem kell különadózni a hatalomnak. Most már csak azt kellene kitalálni, hogyan érjük el közösen a szellem diadalát.