Káosz karácsonyra

Ez most más. Kicsit komolyabb. Akad itt negyvenévi házasságba beleveszett férj-feleség, akad sikertelen fiatalember is, s ugyanilyen nőben, van robotrendőr és lopós asszony is, válogatós vénlány és kalandkész katona is, és kicsik: telik a négy generációból, akik Cooperéknél szenteste összejönnek.

Bizony: épp ezekkel az „isekkel”, ezzel a hangulati többféleséggel haladja meg a szokásos karácsonyi blődliket és elérzékenyüléseket a Káosz karácsonyra. Képes sok regiszteren játszani, miközben nem terjeszti ki az egyetlen estén érvényes Mennyből az angyalt az élet vaskosabb tapasztalataira. Jelzi, hogy a sikeres életek mögött is ott fortyoghat a káosz és hogy a zűrzavarból is akadhat kilábolás. A nagy családból mindenki „veszélyeztetett” a maga módján, és mindenki előtt ott a megkapaszkodás lehetősége. Is.

Az efféle ritka családi összejöveteleket azért szeretik az írók (például J. B. Priestley: Veszélyes forduló), mert ilyenkor működik a botlódrót, ilyenkor felrobbanhat nem egy eltemetett akna, ilyenkor fordulhatnak egymással szembe régi haragok okán a közelállók, fakadhatnak fel ősi sérelmek. Ez a kényes egyensúly, tétre menő játék itt is megsejthető.

Igaz, ebben kitűnő színésznők és színészek segítenek, nem kevésbé jól megírt párbeszédek, poénok. (Az, hogy benne gyerek és kutya is van, az természetes, nem kezdőkkel van dolgunk.)

Ez a film a maga vígjátékinál elegyesebb profiljával kellemes karácsonyi meglepetés. A befejezés csóközöne önironikus grimasz, amellyel az alkalomnak és a műfajnak adózik a stáb. (Tán egy kicsit hosszan.)

(Rendezte: Jessie Nelson. Játssza: Diane Keaton, John Goodman.)

Bölcs István