A harag napja
Bizonyosan minden egyes nap el kellene játszani A harag napját, a Krétakör új előadását. Mi is követelhetnénk ezt megafonban, ahogyan a produkció fehérbe vont Sándor Máriái, a mozgalomalapító ápolónők teszik, hogy végre kifizessék nekik elmaradt túlórapénzeiket. De vajon elég bátrak vagyunk-e, hogy olyasmi mellett felszólaljunk, ami közügy lehetne, társadalmi ellenakció, a hatalom szűk érdekekre szabott „csoportügyei”, „családbarát” rendeletei ellenében?
De hát éppen arról is szól A harag napja, hogy nem vagyunk bátrak. Hogy valójában semmilyenek vagyunk. Szánalmas óvatoskodók.
– Az előadás valójában a közönnyel foglalkozik, az empátia hiányával. A szép, lassú lecsúszással, miként például akár egy Ödön von Horváth-darab is. Bár nem Sándor Máriáról szól az előadásunk, kétségtelen, hogy a fekete ruhás nővér a múzsája a produkciónak. Pontosabban a küzdelmeiben való magára maradása ihletett meg minket. Nem ő az egyedüli hétköznapi hősünk, akiben nincs semmi önzőség, hiúság, gőg, becsvágy, akiben nincs élni tudás, ugyanakkor rengeteg embernek képes hitet adni, pár centivel feljebb emelni őket. Ettől még a magány az ő sorsa. Merthogy mi nem tudunk kiállni társadalmi ügyekért. Olykor kicsit tüntetgetünk, de már egyre hosszabbra nyúlnak az apátia hónapjai – mondta a 168 Órának Láng Annamária, A harag napja egyik főszereplője.
Egyébként Schilling Árpád produkciói ezentúl Schilling Árpád és Barátai néven futnak majd. A Krétakör pedig civilszervezetként társadalmi ügyekben is vállal szerepet.
