Elhunyt Kobzos Kiss Tamás. A Kossuth- és Liszt-díjas zenész, előadóművész, zenepedagógus hosszú betegség után, élete 66. évében vasárnap halt meg – közölte a család hétfőn az MTI-vel.

Nem az a film fejeződött be, amelyik elkezdődött. Az eredeti szál elkenődött a francia külváros blokkházainak tövében, a vicinális gengszterharcok nyomán. Akik a lövések és az esztelen gyilkolás körülményeiből menekültek kontinensnyi távolságra, csakhamar ugyanazokkal a helyzetekkel találják szemben magukat. Pedig a remények másról szóltak.

A labda, amellyel a német válogatott legyőzte a magyart az 1954-es világbajnokságon, üveg-tárlóban csodálható meg Dortmundban, a Labdarúgás Múzeumában.

Az Albertinában most Munch a sztár, ő van a programfüzet borítóján (nem ő, persze, hanem leghíresebb műve, a Kiáltás), a bejárati molinón és minden elérhető hirdetési felületen: a bécsiek, úgy látszik, megtanulták Baán Lászlótól (tréfa, de jó szándékú), hogy a csomagolás legalább olyan fontos, mint a csomag: és a sznobisztikus turistahadak csak celebekre mozdulnak. (Monet és barátai, mondjuk, aztán odabent persze kiderül, hogy igen kevés a Monet és igen sok a barátai, de az már szinte mindegy is.)

Csaknem másfél évtizedig vezette a Merlin Színházat, miután az eredetileg angol nyelvű darabokra szakosodott teátrum alapítóját, Jordán Tamást kinevezték a Nemzeti Színház igazgatójává. Magács László aztán az Átrium Film-Színház magánteátrum direktora lett. Utóbbi bulvárdaraboknak éppen úgy színtere, mint alternatív társulatok produkcióinak, vagy reflektív, művészszínházi igénnyel fogalmazó előadásoknak. Bár rendezői pályáját az egykori Nemzetiben kezdte, lételeme a függetlenség, amely együtt jár műfaji kötetlenséggel is.

Dragomán György irodalmi pályája rendhagyó. A legtöbb prózaíró novellákkal indul, s csak később kezd bele első regényébe. Dragomán azonban – három, nemzetközi sikert aratott regénye után – nemrég jelentette meg első novelláskötetét: az Oroszlánkórus az elmúlt tizenhárom év elbeszéléseiből válogat.

A mozipiacon megszokhattuk, hogy a sikernek folytatása van. Legyen a főhőse James Bond vagy Harry Potter, pókember, denevérember vagy hegylakó. Amíg van a hősben pénz, addig mindig fel kell támadnia. (Katarzis ide vagy oda!)

Egy Blaha Lujza téri bevásárlóközpontban (melyet az idősebbek Népszabadság-székháznak, a még idősebbek Szabad Nép-székháznak és a száz évnél is idősebbek – és/vagy Rákosi Jenő-rajongók – Budapesti Hírlap-székháznak ismernek inkább), az alagsorban különös kiállítás nyílt.

November 5-én a Pintér Galériában, az V. kerület Falk Miksa utca 10. szám alatt kerülnek árverésre Faludy György költő hagyatékának válogatott darabjai.

Shakespeare a teremtés fele – mondta volt Petőfi Sándor. De hogy mi a másik fele – azóta is keressük. Talán a film teheti hozzá a kiegészítést, ha hű a szerző világához. Hogy hasonlíthat-e egy nagy műgonddal elkészített mozgókép a hajdani londoni előadáshoz – nehezen megválaszolható kérdés, hiszen nem maradt ránk autentikus mérce.

A fenti címmel két egymást követő koncertet tart az Élet Menete Alapítvány a budapesti Dohány utcai Zsinagógában, november 8-án.

A híres maffiatörténetekből, akár a Keresztapából jól tudjuk: a szicíliai „tiszteletre méltó társaság” számára fontosak a családi rituálék, s hogy a – szó szerint – legéletbevágóbb kérdésekről rendszerint esküvők, keresztelők, temetések alkalmával születnek visszavonhatatlan döntések.

A városban van egy másik város, kopottabb és ódonabb. Az idő sohasem fog rajta, örökké megmarad. Régi fényképek, térképek nyomán próbáltuk bejárni ’56 városát, kerestük a régi lakók nyomát. Rendhagyó városnézésünkön Eörsi László történész, a korszak kutatója vezetett.

Szotyory László munkáit eddig a csendes meditációval, a szemlélődő alkotó távolságtartásával és valamiféle földi meseszerűséggel volt szokás jellemezni. Műgyűjtők, művészettörténészek, galériások, akiknek szokásuk a könnyebb kategorizálhatóság kedvéért leegyszerűsíteni a dolgokat, eddig legalábbis ilyen címkézésű dobozokba gyömöszölték be az amúgy végtelenül szemérmes mestert és munkáit.