Fel! Támadás!

A könyvpiacon eddig kevéssé érvényesült ez az újratestesülés. Hiába is vártam, hogy valaki igyekvően megcsinálja a III. Richárd folytatását mondjuk IV. Richárd címen (mert hátha még van valami kiverhető zsozsó a púposban). Vártam (hiába), hogy kiderüljön: Anna Karenina néhány horzsolással megúszta az indóházi balesetet, és szenvedélyes szerelmi életet élt még ötven-hatvan évig, amelyről tájékoztatja a nagybecsűt a Karenina Anna halálos szerelmei című regényciklus. És hiába vártunk: Petőfi verseit sem írta tovább senki, hacsak Barguzinban nem, azzal a csontvázkezével.

Ám most itt van a világsikerű, Millennium című svéd trilógiának a negyedik kötete, a folytatás. Az eredeti szerző, Stieg Larsson még a diadalmenet előtt meghalt. Ám az olvasótömegeket nem elégítette ki, hogy két film is készült a könyvből, egy svéd és egy hollywoodi, követelték a sztorit tovább. Így hát elkészült David Lagercrantz tollából az Ami nem öl meg című appendix. És képzeljék: érdekes!

Hőseink, Mikael Blomkvist tényfeltáró újságíró és Lisbeth Salander, a zseniális tetovált lány és punk és gengszterszármazék tovább járja a maga/maguk (olykor közös) útját. A képet komplikálja a lány megikresítése, a svéd lappiac helyzete, egy ifjú zsurnaliszta megölése, valamint a mostoha időjárás, az éjszakák ijesztő sötétsége, egy autista gyerek hihetetlen művészi és matematikai tehetsége, egy alkoholista színész és egy meggyilkolt tudós esete.

Tudható: a második (sokadik) nekirugaszkodás gyakran kelt csalódást. Néha itt is túl van igyekezve a szöveg, s oda a sodrás. De azt hiszem: nincs kimondva még az utolsó szó e trilógia, tetralógia témáiban. Úgy lehet: feltámadunk. Ismét feltámadunk.

(David Lagerkrantz: Ami nem öl meg... Fordította Erdődy Andrea. Animus Kiadó.)