Hazudd, hogy nem hazudsz
Érdekel a történelem. Nagyjából ismerem uralkodóink, királyaink viselt dolgait, a sommásan rájuk aggatott, jellemző minősítéseket.
Egy fárasztó nap utáni este történelemkönyvet olvasgattam, és éppen a rendszerváltás fejezetnél esett ki a kezemből. Az utolsó kontrollálható emlékem, hogy a könyvből Orbán Viktor egyszer csak besétált kótyagos félálmomba. Azzal kezdte: már az elején közli velem, ha kell, mindenkivel, az egész utókorral, hogy ő következetes igazmondásáról, őszinteségéről híres, szüntelenül harcoló államférfiként fog bevonulni a történelembe. Oké! – válaszoltam.
Büszkén kezdte sorolni: alattvalói a csecsemőtől a nyugdíjasig kivétel nélkül jólétben élnek, munka van bőven, szociális biztonság meg pláne. Az átalakított, egyre centralizáltabb államhatalmi struktúrában a Nemzeti Együttműködés Rendszere és a társadalmi konzultáció ragyogóan működik, a kultúra, az oktatás- és az egészségügy képzett szakemberek kezében van. Az orvosok például a kisebb falvakban, tanyákon naponta végigjárják a házakat, nem beteg-e véletlenül valaki. Korrupció nincs, csak rosszindulatú pletykák. A földigénylőknek bizonyítaniuk kell mezőgazdasági ismereteiket, például egyebek mellett a gázcsőbekötés és a palántázás közötti nem kevés különbséget, majd vegyszeres gyomirtásból és növényismeretből gyakorlati vizsgát kell tenniük, hogy egyáltalán regisztrálhassanak. Trafikokat a pártok által kontrollált objektív válogatás után csak rászoruló, televíziócsatornát, kaszinókoncessziót pedig az igazoltan nem gazdasági betelepülő, láthatóan alultáplált személy igényelhet.
Beszélt sikeres külpolitikájáról is. Kapcsolatairól szólva bizonygatta elkötelezettségét Európához, különösen ezekben a nehéz, migrációs időkben. Esküdözött: nem venné a lelkére, ha Angela Merkel a vele való kétoldalú találkozás elhúzódása okán rákapna a nyugtatókra. Diplomáciai úton kapcsolatot kezdeményezett Obamával is, aki őmiatta állítólag alvászavarral küzd, és egyes fehér házi kiszivárogtatott értesülések szerint házassága is megromlott.
Csak mondta és mondta a magáét, amikor társaságot kaptunk. Csatlakozott hozzánk a legendás Hári János és a nemkülönben jól ismert Freiherr von Münchhausen. Mint szakmabéliek között szokás, kitörő lelkesedéssel üdvözölték egymást, félrevonultak és nagy egyetértésben sutyorogni kezdtek. Hogy mi volt a téma, nem hallottam, de testbeszédjüket láttam, meg hogy időnként felém mutogatva, egymás hátát lapogatva nagyokat röhögtek. Már hajnalodott, amikor még váratlanabbul megjelent a mintegy másfél évezred elmúltával még mindig vonzó Seherezádé, és bájos arámi akcentussal tőlem kérdezte, hogy melyikük az a híres mokány magyar igazmondó, akiről lassan az egész világon mindenki beszél. Megmutattam. Ő csatlakozott a nevetgélő fiúkhoz, majd kis idő múlva mind a négyen kéz a kézben egészen kimentek a fejemből.
Gerencsér Emil, Budapest
