A labdarúgás múzeuma

S még sok minden látható a foci történetéről abban az országban,amely szinte a kezdetektől fontos szerepet játszik a világ labdarúgásában.A több szintes, masszív beton-épületben 3300 négyzetméteren, a közmondásos német alapossággal dolgozták fel, mi minden történt 1900 óta – és kik alakították az elmúlt 115 évben a német futballt. Előtérben állnak persze a csúcspontok: a legendás, a magyarok elleni 3:2 arányú svájci győzelem után (amely sokak szerint visszaadta a németek önbecsülését a háború súlyos öröksége után) 20 évvel később következett ismét világbajnoki cím, 1974-ben – majd az újabb nagy siker 1990-ben és 2014-ben.
Sepp Herbergernek, a német válogatott legendás edzőjének még a jegygyűrűjét is kiállították – s megszemlélhető a 1954-es, a magyarok elleni mérkőzés „történelmi” sikerének helyszínéről, a berni Wankdorf-stadionban való burkolókő s egy üléstámla... A látogatók meghallgathatják a korabeli rádióközvetítés hangfelvételét s láthatják óriási fotókon a válogatott tagjait (s persze játékosból lett edzőjüket) – azután a képeket, hogyan nézték a német százezrei az üzletkirakatokba rakott tv-készülékeken a meccset. Terepasztalon, modell-vasút összeállítás is mutatja a jelenetet, amikor a győztesen hazatérő válogatottat óriási tömeg fogadta a pályaudvaron...

A világbajnoki fejezeteknél láthatjuk a római olimpiai stadionban a tizenegyes-pontot, ahonnan a győztes gólt rúgta az argentinoknak az immár egyesült Németország válogatottjának csatára, felépítették a brazíliai szálláshely, a Campo Bahia bárjának mását és látható a sárga cipő, amelyben Mario Götze gólt rúgott a rió-i döntőben. Valamint megtudhatjuk azt is,milyen étkeket készítettek a játékosoknak a nagy bajnokságokon a magukkal hozott mesterszakácsok. A földszinten még a válogatottat korábban szállító buszt is beparkolták, múzeumi tárgyként.

Külön részleg a „Hall of Fame”, a dicsőségcsarnok, ahová a mindenkori német válogatott labdarúgók és edzőik bekerülhetnek – kergették a labdát akár az NSZK-ban, akár hajdan a fociban nem sikertelen NDK-ban. A csarnokot az Adidas konszern támogatja, így a Labdarúgó Szövetség vezetői és más jeles személyiségek mellett a sportfelszerelés- és ruházatgyártónak is szava van abban, hogy ki kerülhet oda be –a tervek szerint évente két-három személy, akik között lehetnek már elhunytak is..
Jóllehet esik szó a német foci egyes, régebbi botrányairól, kissé kínos, hogy a múzeum megnyitója éppen egybeesett a feltehetően legnagyobb eddigi botránnyal: megalapozottnak látszik a gyanú, hogy a németek a FIFA-nak nyújtott nagy összegű kölcsönnel (is) szerezhették meg a 2006-os VB rendezésének jogát. A friss ügyről értelemszerűen nem sok szó esik – de arról sem, milyen bunda –és lottó-csalási botrányok kísérték a német focit (akárcsak sok más országban). Ez a múzeum a labdarúgás óriási tömeg-hatásáról szól és legkorszerűbb technikai megoldásaival, gazdag kép- és filmanyagával élményt ad mindenkinek, aki a labdarúgás érdekel. Akit meg nem – az nyilván nem megy be,különösen, ha az élményért vagy 15 eurót kell fizetnie..

Németországról további írásokat
a