A színházak esetében az éjszaka nem annyira meglepő időpont, mint a múzeumoknál, a várható programok azonban legalább olyan változatosak ebben a műfajban is. A Színházak Éjszakáját a korábbi tavaszi időpontok helyett idén szerencsés módon az őszi évadkezdésre időzítették.

Első színházi emlékem róla a hatvanas évek ma már legendás Hamlet-előadásához fűződik, a címszereplő Gábor Miklós mellett ő játszotta Horatiót. Vagy inkább úgy mondanám: ő volt Horatio.

Navracsics Tibor a jövőben az oktatásért, ifjúságért, kultúráért, és a civil társadalom kérdéseiért lesz felelős. Az Európai Parlament képviselői alkalmatlannak tartják erre a posztra- olvasható a Die Presse hasábjain.

Elhunyt Sztankay István. Meghalt a Nemzet Színésze, Kossuth-díjas, kétszeres Jászai-díjas, érdemes művész. Elment, nincs többé.

Az Átrium Film-Színházban viszi színre Gergye Krisztián koreográfus-rendező Peter Weiss Marat/Sade című darabját. A szerepeket tizenhárom nő játssza, színésznők, táncművészek, köztük Fullajtár Andrea, Takács Kati, Kerekes Viktória, Egri Márta, Bodor Johanna és Lőrinc Katalin. Az előadás – amelyet Zsámbékon már játszottak, az Átriumban pedig októbertől látható – a szabadság hiányáról szól, és arról: meddig tűrjük tétlenül a zsarnokok uralmát. Erről beszélt Gergye Krisztián a 168 Órának.

Kell ahhoz bizonyos – mi is, alázat, önismeret vagy ravaszság, vagy mindhárom együtt? –, szóval kell ahhoz egy nagy levegő, hogy az ember ezüstkornak nevezze el a saját korát. Hogy eleve a második helyre pozicionáltasson. De – másfelől – hogy biztos legyen benne, ez a második hely minden körülmények között megvan.

A Pozsonyi úton, a Sziget utca sarkán születtem, négyes társbérletben. Négy család egy négyszobás lakásban.

Akad néhány író a szórakoztatóiparban, akinek a könyveit sokadmagammal forgatom. John le Carré az egyik közülük. (A többiek – csak a rend kedvéért –: Ian Fleming, Frederick Forsyth, Ken Follett.) Mind alaposan ismerik a hírszerzés-elhárítás világát. Ám hőseik igencsak különböznek.

Az őszi-téli szezon sztárkiállítása már megnyílt: Miró teljes életművéről az ad áttekintést. A szeptemberi Vienna Design Week – a bécsi közreműködésével – egyedülálló lehetőséget teremt magyar designereknek a bemutatkozásra. Az október pedig egy másik nagy katalán, az építész Gaudí munkásságába enged betekintést a bécsi Építészeti Múzeumban – adta hírül a .

Brutálisan megadóztatta emlékeimet a múló idő. Megkopott memóriával és megannyi öncsalással gondolok vissza azokra a varázslatos évekre, amelyeket a Magyar Rádióban töltöttem – több tucat, netán több száz kollégámmal együtt. Tanúskodik erről a momentán 2110 tagú rádiós Facebook-csoport, élő emlékezetünk, közös múzeumunk. Tetszik, nem tetszik, ide szorultunk. Itt vagyunk otthon. Pontosabban: itt otthon vagyunk.

Nem vitatkozni kívánok Mester Ákos publicisztikájával (Befürdés), mert igaza van, csak két megjegyzést teszek.

Gergely Nóra húsz perccel idősebb húgánál, Mariannál. A Gergely ikrek 1956 szeptemberében születtek Budapesten. Nóra keramikus, képzőművész, Mariann művészettörténész, és mindketten tősgyökeres újlipótvárosiak.

Meghalt Avar István Kossuth-díjas színművész, a nemzet színésze.

A Tekintet című folyóirat felelevenítette az Új Írás hajdan nagy sikerű sorozatát, a Pályám emlékezetét. Igen, tudom, eredetileg Kazinczy Ferenc sorozata volt ez a Tudományos Gyűjtemény hasábjain, s utóbb aztán megjelent könyv alakban is (az Új Írás-beli dolgozatoknak is meg kellett volna, vetem közbe), ezt a címet kölcsönözte a Juhász Ferenc főszerkesztette – éltesse isten, nyolcvanöt éves! – fővárosi periodika egykor, és ezt a hagyományt élesztette fel, vitte tovább most a Tekintet.

Meghalt Sztankay István Kossuth-díjas színművész, a nemzet színésze – tudatta a Nemzeti Színház kommunikációs osztálya az MTI-vel.

Finnországban történt idén tavasszal. Három tudóssal ültem egy kocsiban, egy román szociológus, egy flamand antropológus és egy izraeli filozófus ült mellettem, mentünk épp valahova. Esőre állt, az alacsonyan lógó felhőkről eszembe jutott egy vers, és ahogy erről beszélgetni kezdtünk, kiderült, hogy egyikük sem olvas verseket. Ez annyira meglepett, hogy szinte meg sem tudtam szólalni, aztán persze gyorsan megtaláltam a hangom.