Forradalmi színház
Az Átrium Film-Színházban viszi színre Gergye Krisztián koreográfus-rendező Peter Weiss Marat/Sade című darabját. A szerepeket tizenhárom nő játssza, színésznők, táncművészek, köztük Fullajtár Andrea, Takács Kati, Kerekes Viktória, Egri Márta, Bodor Johanna és Lőrinc Katalin. Az előadás – amelyet Zsámbékon már játszottak, az Átriumban pedig októbertől látható – a szabadság hiányáról szól, és arról: meddig tűrjük tétlenül a zsarnokok uralmát. Erről beszélt Gergye Krisztián a 168 Órának.
– Peter Weiss drámája 1808-ban a charentoni elmegyógyintézetben játszódik. Az ápoltakból álló színjátszó kör megidézi a francia forradalom eseményeit. Mitől aktuális ma ez a történet?
– A darab arról is szól, hogy a forradalom eszményei – szabadság, egyenlőség, testvériség – hogyan torzulnak el, s akik egykor a köztársaságért küzdöttek, miként válnak elvtelen zsarnokká. Alapvető kérdések ezek a mai magyar közéletben is. Társadalmi méreteket öltött nálunk a közöny és a fásultság. Az emberek képtelenek felelősséget vállalni, részt venni a közügyekben. Félelemből, érdektelenségből tűrik, hogy az önkényuralom korlátozza a szabadságukat. A tettekre és forradalomra való képtelenséget szeretnénk ábrázolni.
– Közéletünk szimbóluma is lehetne az országos méretű elmegyógyintézet.
– Előadásunknak ez is egy lehetséges áthallása. És – ha úgy vesszük – a jelenlegi színházi életben azok is „megszállott őrültek”, akik független művészként fontos társadalmi problémákról akarnak beszélni, ahelyett hogy jól profitáló szórakoztató bulvárt csinálnának. Hisz a produkciónkat mi is NKA támogatás nélkül hoztuk létre.
– A férfiszerepeket nők alakítják.
– Engem elsősorban ez a tizenhárom kitűnő művésznő személyisége izgatott. Például Fullajtár Andreához abszolút illik Jean-Paul Marat karaktere, Takács Kati is remekel De Sade márki szerepében. Számomra a valódi forradalmiságot a nők sokkal hitelesebben képviselhetik.
