Ó, ezek az oroszok!
Kell ahhoz bizonyos – mi is, alázat, önismeret vagy ravaszság, vagy mindhárom együtt? –, szóval kell ahhoz egy nagy levegő, hogy az ember ezüstkornak nevezze el a saját korát. Hogy eleve a második helyre pozicionáltasson. De – másfelől – hogy biztos legyen benne, ez a második hely minden körülmények között megvan.
A művészettörténet mindenesetre ismer néhány példát (a sporttörténet, azt hiszem, nem ismer: aranycsapatról már hallottunk, de ezüstcsapatról soha), így nevezte magát a Nyugat négy és feledik nemzedéke – nekik volt Ezüstkor címen folyóiratuk –, és így tartották számon az orosz szecesszió nemzedékét, a tizenkilencedik század végének orosz művészetét. (Az aranykor, a viszonyítási alap természetesen a tolsztoji időket jelenti, a nagyrealizmus világát.)
Ennek a művészeti iránynak, ennek a bő két nemzedéknek a bécsi felbukkanását mutatja be az Alsó-Belvedere szeptember végéig tartó kiállítása. A tárlat tehát a bécsi szecesszió hatását mutatja be a korszak legjelentősebb orosz művészeire – éljenek akár Moszkvában, Péterváron, Párizsban vagy éppen Bécsben.
Miként a kiállított művekből és a kísérő szövegből kiderül, a múlt századforduló táján rendkívül élénkek voltak ezek a kapcsolatok, rendeztek csoportos és egyéni kiállításokat az orosz művészek részvételével, és a nagy bécsi szecessziós tárlatokon is rendre megjelentek az oroszok. A kiállítás ráadásul kitágítja a műfaji kereteket, és gazdag kínálatot mutat be a Szergej Gyagilev-féle orosz balett körül dolgozó festők, díszlet- és jelmeztervezők munkáiból is: azokban az években ez a társulat nemcsak a balettet forradalmasította például Bécsben, hanem a színházi tervezést is.
Külön érdekessége a kiállításnak, hogy nem ér véget a háború kitörésével. Külön termeket, külön fejezetet szentel a húszas évek elejének, az úgynevezett forradalmi művészetnek – tulajdonképpen a polgárháború bolsevik plakátjairól van szó, az alkotók között olyan nevek, mint Majakovszkij –, bemutatva, mennyire, de mennyire véget ért az orosz művészet ezüstkora néhány évvel korábban.
Utána már a vaskor következett.
Jolsvai András
