Könyv formájában is megjelent vasárnap, és az előrendeléseket tekintve minden eddigi rekordot megdöntött Nagy-Britanniában a legújabb Harry Potter-történet, amelyet néhány hete színdarabként ismerhettek meg a rajongók.

Már az induláskor elakadunk a füzesabonyi vasútállomáson. A hangosbemondó kezdetben csak tizenöt perc késésről beszél, majd szelíden arról tájékoztat, hogy vonatunk műszaki okok miatt bizonytalan ideig meg sem érkezik. És hogy az utasok legyenek türelmesek, mert hamarosan vonatpótló buszok visznek minket Tiszafüred és Debrecen felé.

Janne Teller dán író a Semmivel lett világhírű. Ifjúsági regénye Dániában eleinte ellenszenvet váltott ki, aztán elnyerte vele a kulturális minisztérium díját, s mára kötelező olvasmány az ottani iskolákban. Korunk Zabhegyezőjeként is említik a művet. A Minden című kötete pedig tavaly jelent meg magyarul. Novellái morálírások. A 168 Óra Janne Tellert a Ha háború lenne nálunk című esszéje kapcsán is kérdezte, amely elsősorban a fiatalokhoz szólva mutatja be, mi lenne, ha az európaiknak kellene saját hazájukból elmenekülniük.

Lefényképezett szép testek. A szép testek furcsa csomagolásban és még ennél is furább helyzetekben. Efféle vállalkozások általában sikeresek: a Ludwig Múzeum második emeleti teremsora teli is van. Több ember nézi, mint a legtöbb „igazi” és „tiszta műfajú” képzőművészetet. A divatfotók mindig bejönnek. Itt különösen.

1991. július 28. Már túl voltunk a tíznapos szlovéniai háborún, amely után a legfejlettebb jugoszláv köztársaság kikiáltotta függetlenségét. Horvátországban már voltak áldozatok (Plitvice, Borovo), de Vukovár ostroma még nem kezdődött meg, Dubrovnik is sértetlenül állt. A vajdasági Karađorđevo birtokon a két hadúr, Milošević és Tuđman már felosztotta egymás között Boszniát. Innen a hírhedtté vált szállóige: Nema te više, Alija! Nem létezel többé, Alija! Vagyis Alija Izetbegović, a legkisebb hadúr, Bosznia-Hercegovina bosnyák elnöke.

Amikor 1955 márciusában meghívtak egy zártkörű eseményre a Kossuth Klubba, még nem tudtam, hogy ennek később milyen jelentősége lesz. Nem az én meghívásomnak, hanem magának a vitaklubnak, aminek az alapítói a Petőfi Kör nevet adták.

Lehet-e szívből szeretni egy langaléta, nyakigláb kétméterest, vagy őt csak a kosárlabdaedzők gusztálhatják szakértőileg? Lehet-e ugyanezt egy dali százkilencvenessel művelni? Hát egy száznyolcvanassal? Egy százhatvanassal? Százötvenessel? Százharmincnégy centiméteressel, aki a nőnek (mert Nő mindig kell bele/hozzá) a derekáig ér, ha kihúzza magát? A kérdés látszólag pusztán számszaki. Valójában ebből az egyoldalú kurtaságból sarjad a film konfliktusa.

Életének 78. évében rövid, súlyos betegség után szerda hajnalban elhunyt Marik Péter Jászai Mari-díjas színművész, a Budapesti Operettszínház tagja – tudatta a színház társulata az MTI-vel.

Ha lenne normális piacuk az itt és ott, így és úgy elkészült nyári színházi előadásoknak, nagyot lépne előre a színházi világ. És sorban álltak volna a reménybeli vevők, mármint a színigazgatók az Aquincum kőlabirintusában, hogy egymásra licitáljanak Kleist vígjátékára, az Amphitryonra. Hát erről lehetne még mondani ezt-azt.

Az idei könyvhét újdonsága Gál Mihálynak a pártvezetők zártkörű vetítéseiről szóló összeállítása, a Péntekre javasoljuk. Vajon mi derül ki az országot irányító „elvtársak” filmízléséről?

Ezek aztán nem semmi autók, igaz-e? – szólt oda az elszánt rajongó, amikor elcsörtettem mellette az erdőszélen. Egy fatönkön ült, hátizsák mellette. Ralimániás, minden versenyre elmegy, amelyet a Mátrában rendeznek. Mármint modern autós ralikra, ezt a veteránost csak jobb híján nézi végig.

A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány a napokban adta át Kossuth- és Széchenyi-díjas művészeknek, tudósoknak az újonnan alapított, életjáradékot is jelentő Ocskay-díjat.