Az igazságra vágyunk
II. János Pál pápa az ember számára fontosnak tartotta az igazság felismerését azért is, mert „a világ belefáradt az ideológiákba, s az igazságra vágyik”.
Hazánkban az egymással civakodó, a hatalom megszerzéséért vagy megtartásáért harcoló pártok kommunikációs dzsungelében azonban egyre nehezebb az igazság felismerése. Az igazság feltárása tartalmas párbeszédet, az eltérő véleményeket ütköztető vitákat igényel. A parlamentben viszont számtalan alkalommal megtapasztaltam, hogy a vitatkozó felek nem a másik érvéreire reagálnak, hanem az eltérő véleményen lévő politikus lejáratására. A kormány „kaptafa”, előre elkészített gondolatait tolmácsoló kormánytag mondandójának semmi köze sincs az ellenzéki képviselő felvetéséhez. Az ilyen álviták nem járulnak hozzá az igazság feltárásához.
A pártvezérek nem a pápa intelme alapján irányítják szócsöveiket. Ő azt hangsúlyozta, hogy „nem szabad megengedni a könnyű népszerűségre való törekvést, ha népszerűtlen az igaz tanítás”. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy sok napilap és tévécsatorna nem az igaz tanításra törekszik, hanem a csatornát irányító párt népszerűségét igyekszik erősíteni.
A pápa Átlépni a remény küszöbén című könyvében a párbeszédre törekvő II. vatikáni zsinat igen fontos megállapítását idézi, amely szerint „erkölcsi törvény is kötelez minden embert a méltósága nevében, hogy keresse az igazságot, elsősorban a vallás tekintetében, köteles azután a megismert igazsághoz ragaszkodni, s egész életét az igazság követelményei szerint berendezni. A magyar egyházak képviselőinek nemcsak a vallás területén kell az igazságot keresni, hanem akkor is, amikor társadalmi, politikai kérdésekben véleményt mondanak. Széchenyi Diszharmónia és vakság című könyvében fontosnak tartotta, hogy az állam ne avatkozzon be egyházügyi kérdésekbe. Ha a legnagyobb magyar most élne, bizonyára azt is hangsúlyozná, hogy az egyház ne legyen szolgálóleánya a hatalomnak.
Dr. Takács Imre, Hajdúszoboszló
