Hitler után az első

„Merüljenek alá a Wehrmachtban!” – parancsolta 1945. május 5-én szűkebb csapatának a Reichsführer-SS, akit Hitler után a legkeresettebb háborús bűnösnek tekintettek a szövetségesek. Heinrich Himmler, a náci oligarchia tagja, az SS birodalmi vezére, belügyminiszter, a harcoló, fegyveres SS elöljárója, rendőrfőnök, a koncentrációs táborok, a Német Nemzeti Egységesítési Hivatal, a faji letelepedés ügyeinek intézője, a felderítés, az utánpótlási haderő vezetője, fegyverkezésügyi megbízott, a népfelkelő hadosztályok szervezője, a nyugati front főparancsnoka és más tisztségek viselője másnap levágatta kis Hitler-bajuszát (a Führer már egy hete halott!), eldobta cvikkerét, fél szemét fekete bőrkötés alá rejtette, magához vette Heinrich Hitzinger tábori csendőr őrmester papírjait (akit defetizmusért végeztek ki, talán éppen a Himmler által létrehozott „utazó hadbíróság” ítéletével), s elvegyült volna az országutakon kóborló, menekülő katonák között. De rosszul választott. Nem tudhatta, hogy a szövetséges csapatok a letartóztatandók közé sorolták a tábori csendőröket is. Így május 21-én egy angol ellenőrző pontnál őrizetbe veszik, bár nem ismerik fel.

A 42404-es

A Reichsführer idegei viszont felmondják a szolgálatot. Ráförmed a hozzá „tiszteletlenül” szóló Austin amerikai törzsőrmesterre: maga nem tudja, ki előtt áll! Leleplezése után pedig átharapja a fogai közé rejtett ciánkapszulát.

Himmler egyike volt a náci pártállam felépítőinek. (Párttagságának kelte 1923, sorszáma: 42404.) Akkorra már ismerni vélte a szabadkőművesek és zsidók, bolsevikok és jezsuiták világméretű összeesküvését, elfogadta a német történelem, a vér és rög mítoszait, a faj tisztaságának fontosságát, a keleti élettér vonzásait, a pángermán rasszizmust. Ismerte a Német Munkáspárt (később NSDAP) leghatásosabb szónokát, Adolf Hitlert, Röhm százados pártfogoltját, akinek révén föl akarták lázítani az embereket „a berlini disznók és a kormányzati zsidók ellen”.

A protestáns Berlin és a katolikus München viszonya ekkoriban úgyis feszült volt. A bajor fővárosban a „völkisch” nézetek hívei Ausztria felé tájékozódtak, egy bajor–osztrák államszövetség reményében.

1925 tavaszán Hitlert kiengedték a börtönből, ahova a sikertelen „sörpuccs” miatt került. Biztonsági csapatának (Schutzstaffel, SS) helyettes vezetője lett a Röhm körül forgolódó Himmler. Így indult a korábbi műtrágyagyári asszisztens valódi, véres karrierje.

Megzsarolt pártolók

Tőle származik a „becsületed a hűséged” mély értelmű jelszava, amely az SS-tagok derékszíjának csatjára került. Alapelve volt: csapatának úgy kell megjelennie, hogy ne lehessen megkülönböztetni a tényleges katonai alakulatoktól. Az egyenruhát a jobbszélen olyan fontosnak tartották, hogy 1930-ban a náci párt 107 képviselője – addig példátlan módon – barna mundérban jelent meg a Reichstagban.

Himmler 1932-ben, tehát még a hatalomátvétel előtt felállított egy Faji Hivatalt, amely az SS-tagok családfáját vizsgálta. A tisztekét 1750-ig visszamenőleg, a közlegényekét 1800-ig.

A házasodáshoz engedélyt kellett kérni, s öt generációig bizonyítani a mátka fajtisztaságát, nehogy zsidó, keleti, színes, nem árja keveredjék a nemes germán vérrel. (Himmlert némileg zavarta, hogy maga nem volt magas és szőke, arca inkább kerekded, mint ovális. Titkosszolgálatának vezetője, a hírhedt Heydrich azon sajnálkozott, hogy neki magának túl széles a csípője a germán ideálhoz képest, és a szeme kissé ferde vágású. Mások is morfondíroztak arról, hogy Hitler sem szőke, Goebbels sem, és Göring testalkata sem kifejezetten atletikus.)

Az SS működtetéséhez pénz kellett. Ennek érdekében bizonyos tőkés köröket megzsaroltak. A „pártoló tagok” között találjuk a Goldschmidt, a Lévi, a Rosenzweig, a Hirschmann neveket. Azt hitték, ennek fejében megúszhatják... Formálódott a gengszterállam.

A nácik adósságaira a Deutsche Bank jótállást vállalt. Mögötte az IG Farben, Siemens, BMW, Daimler-Benz tőkéje is ott volt. (Havi 3 millió márkával finanszírozták az SA-t, a párt rohamcsapatát.) Egyébként ugyan ellenezték, hogy az állam a fegyverkezés érdekében beleavatkozzék a gazdaságba, s inkább egy német dominanciájú, egységes európai piacot építettek volna.

A konkurens Dresdner Bank mögé a fegyvergyártásban érdekeltek, a nehézipar képviselői sorakoztak, akik Göring támogatására számíthattak. (És viszont.)

1933. január 30-án Hitlert kinevezi kancellárrá a megrémisztett köztársasági elnök, Hindenburg. Göring lesz Poroszország belügyminisztere, létrehozza a Gestapót, elrendeli a kommunistákkal szembeni fegyverhasználatot. („Ha lőnek, akkor valójában én lövök. Ha valahol egy hulla fekszik az utcán, azt én lőttem le...”) Hanussen udvari asztrológus megjósolja: „Borzalmas tüzet látok.” És tényleg! A Reichstagot a Heydrich vezette SS csoport felgyújtja. Hitler kijelenti: „A kommunista képviselőket még ma éjjel fel kell akasztani.” A szociáldemokrata és kommunista honatyákat aztán csak „védőőrizetbe” veszik, ám távollétüket vagy megfélemlített voltukat kihasználva a Birodalmi Gyűlés kétharmados többséggel elfogadja az alkotmánymódosító felhatalmazási törvényt, amelynek révén parlamenti ellenőrzés nélküli szabad kezet kap Hitler. (A jelen lévő szociáldemokrata kisebbség protestszavazatai dacára.) Tehát nem kell már több választás, a döntések a pártban születnek, és automatikusan jogerőre emelkednek. A bajor államigazgatás összes fontos posztjára nyomban nácikat neveznek ki.

A siker láttán nagyobb részt akar a hatalomból a már emlegetett SA (Sturmabteilung), amely állam akarna lenni az államban. Túlhatalmuk ellen növeszti fel az SS-t Hitler. Himmler elkészíti a nemkívánatos személyek birodalmi listáját, és 1934 június 30-án az SA-t megsemmisítik (hosszú kések éjszakája). Megölik Röhmöt is, aki hajdan Hitler és Himmler pártfogója volt. Keresztüllövik a torkát, s amikor „Mein Führer” kiáltással leesik a földre, közelről kap golyót. Hitler aztán az SS-t a párt mindenkitől s mindentől független fegyveres erejévé nyilvánítja, és a július 3-i kormányülés visszamenőleges hatályú („A felség- és hazaárulási támadások leverésére” című) rendelettel szentesíti a vérfürdőt.

Színes háromszögek

Szükség volt most már a hatalom szakralizálására is. Himmler úgy vélte: ideje visszatérni a pogány ceremóniákhoz, az árjaisten dicsőítéséhez. A kolostorokat, a keresztény egyházakat ugyanis csupán homoszexuális férfiközösségeknek tekintette, a papokat pedig puszta parazitáknak.

Himmler feladata lett, hogy az antiszociálisnak minősítetteket koncentrációs táborba zárassa. Idekerültek a cigányok, koldusok, stricik s azok a munkanélküliek, akik két alkalommal visszautasították a felajánlott munkahelyet, noha munkaképes korúak. Ezek a táborban fekete háromszöget viseltek a mellükön és nadrágjuk jobb oldalán. Vöröset a politikaiak, zöldet a bűnözők, rózsaszínt a homoszexuálisok, lilát a fegyveres szolgálatot elutasítók (Jehova tanúi), sárgát a zsidók.

1935-ben Hitler tíz esztendőt kért, s cserébe azt ígérte: nem fognak ráismerni Németországra. Igaza lett.

Ebben az évben kiderült, hogy a német gazdaság képtelen finanszírozni a fegyverkezést, nincs pénz importra, ellátási nehézségek vannak. „Hitler a valósággal szemben ezúttal is az akaraterőt kívánta szembeállítani”— írja az angol történész, Peter Padfield. De „a világ lerohanásához szükséges fegyverzetet csak a világ legyőzése után lehetett volna előállítani”. A nácik gigantikus flottáról álmodoztak. Göring kétezer olyan harci repülőt akart, amelyek képesek megbombázni New Havent, azaz Amerikát. Addig is árjásítják tehát a zsidó üzleteket, vagyonadót vetnek ki rájuk. A rendőrök elkobozzák az útleveleket, és horribilis, negyedmillió márkás áron teszik visszavásárolhatóvá. A kristályéjszaka során (1938. nov. 9.) bezúzzák a zsidó boltok kirakatait, és Göring bejelenti: a tulajdonosoktól (!) egymilliós kártérítést vár.

És ez még mindig a felfelé ívelő korszaka a Harmadik Birodalomnak.

(Folytatjuk)