A magyar-szerb határ mentén Magyarország megkezdte a vitatott határvédelmi kerítés építését. Ennek kellene feltartóztatnia a menekülteket – írja szegedi helyszíni riportjában Duygu Özkan a Die Presse hasábjain.

A Kossuth- és Liszt-díjas énekesnő legutóbbi albuma Tündérország címmel jelent meg. A dalok jelenünk történéseit diagnosztizálják, miközben poétikusan át is fogalmazzák őket egy különös mesevilággá. Előadójuk úgy tapasztalja: a lemez és a ráépülő koncertek minimális médiafigyelem mellett is sikeresek. A dalokat legközelebb augusztus 16-án hallhatja élőben a közönség a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.

Ha valaki eddig nem nézte sem tévésorozatként (tudjuk: „a szem rágógumija”), sem mozifilmként (látjuk: olcsó utóhasznosítás), az ne törtessen a pénztárhoz: nem veszít semmit. Sőt. Nagy autók, nagy házak, kínos luxus, kontúrtalan figurák, telibe kinyitott nagy pofák uralják a gyenge történetecskét, amelynek részletei sem tudnak megvigasztalni.

Három héttel motorbalesete után szombaton elhagyhatta a kórházat Rékasi Károly – közölte az RTL Klub a színművész családja kérésére az MTI-vel.

Pontosabban nem is újrafésülésről van szó a Mohácsi testvérek által megdolgozott Hair esetében (Orlai Produkció, Belvárosi Színház), hanem éppen ellenkezőleg, visszatérésről az ősforráshoz, az 1967-es eredeti változathoz, a Broadway-musicalhez.

A Kossuth-díjas színházrendező, direktor a Nemzeti Színházban kezdte pályáját. Dolgozott Pécsett, Szegeden, a budapesti Thália Színházban is, majd a nyolcvanas évek közepén a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatója lett. A rendszerváltástól két évtizeden át vezette a József Attila Színházat. Öt éve távozott posztjáról. Első könyvét a József Attila Színházról írta. Nemrég jelent meg második kötete – Pista bácsi, Tanár úr, Karcsi címmel a Corvina Kiadónál –, amelyben színházi atyamesterei kapnak főszerepet: Egri István, Marton Endre és Kazimir Károly. Emberi hangú színházi analízisei közvetve a szélesebb társadalom gondjaira is rámutatnak.

A köztévé munkatársa a BAH csomópontról jelentkezett be a híradóban, amikor a háta mögött egymásnak ment két autó.

Július 23. és augusztus 16. között 16. alkalommal rendezik meg a Keszthelyi Nyári Játékokat. Az előadásokat a Festetics-kastély parkjában játsszák.

Zenés Állatkerti Esték címmel rangos zenekarok és zenészek lépnek fel egész nyáron a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Az előadásokat szerdánként tartják; esőnapok is vannak. Koncertezik majd a Budapest Klezmer Band, a Budapest Bár, Lajkó Félix, a Hot Jazz Band és Barátai, Orosz Zoltán harmonikaművész, illetve a MÁV Szimfonikus Zenekar is.

Gyerekegyetemet szervezett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) és a Pro Progressio Alapítvány. Általános iskolások egyetemi előadásokon, szemináriumokon ülhettek, látványos kísérleteket nézhettek meg; az egyhetes tábor végén pedig „diplomát” kaptak.

Borúra derűs irodalom a címe Sajdik Ferenc karikaturista kiállításának, amely szeptember 5-ig látható a budapesti Örkény István Könyvesbolt Cultiris Galériájában.

A fotóművész tizenöt évvel ezelőtt indult el a Szentföldre fényképezni, s idén harmincadjára tér oda vissza. Műfajában rekorder a honi fotográfusok között. Munkássága mégsem ezért fontos. Kamerájával az egymás mellett élő ortodox zsidó, keresztény, muzulmán kultúrák közös gyökereit tárja fel páratlan mélységben. Zárt vallási közösségek mindennapjait mutatja be szociológiai hűséggel. S noha képeit Tel Avivtól Rómáig kiállították, új albumai itthon még megjelenésre várnak.

Egy családi fotó akkor válik értéktelenné a készpénz, a lakás és az ingóságok iránt egyébként is nagyobb érdeklődést mutató utódok szemében, amikor már a rajta látható személy neve sem tudható.

A Fekete Ház természetesen nem fekete, hanem fehér. Régen meg legfeljebb barna volt, nyilván ezért hívják feketének. Persze nem ez az egyetlen furcsaság a különös stílusú saroképület életében.

Kínlódunk itt ezzel a globalizmussal, a világfaluval, az ázsiai szomszéddal, az afrikaival, az amerikaival, és roppant modern problémának gondoljuk gondjainkat. Holott az óvilág sem volt szűk, átlátható és biztonságos: egymásba gabalyodva történt a történelem.

Ez az ausztrál vígjáték kihívó címe dacára sem élvezkedik holmi kétértelműségekben. Egyértelműségekben néha igen. Ezért némileg be is húzza a nyakát a filmbarát, és gyanakvása – főleg a film elején – néhány jelenetben vészesen igazolódik. De aztán belátjuk: ez csupán a trambulin, a tempóvétel helye az elugráshoz.