Magyarország határkerítése: szögesdrót az európai álom ellen

A fapadokkal és ezüstös vízköpővel ellátott téren, a világos téglaépítménynek támaszkodva, az előtető árnyékában az egyik sarokban egy csoportnyi ember ül, és Európára vár. Forróság van. A levegő mozdulatlan akár egy betonfal, és a hétköznap zörejei tompán lebegnek az aszfalt felett. A dél-magyarországi Szegedet lusta félálomba ringatta a délidő, és a pályaudvar előtti téren alig mozdul az emberekből álló csoport. Időnként egy-egy ember feláll és megmossa az arcát a vízköpőnél. Más a falnak támaszkodva Skype-on beszélget a családjával. Számukra Magyarország az Európai Unióban az első állomás. A legtöbbjüknek erőpróbáló volt a Szegedig megtett út, és a többségük tovább is akar menni ebből a 170 000 fős városból. Ezek az emberek Belgiumról, Franciaországról és Németországról álmodoznak.

Ugyanekkor, ebben a hőségben a 25 kilométerre fekvő Mórahalmon egy kifejezetten erre az alkalomra felállított szürke emelvényen áll Pintér Sándor magyar belügyminiszter és Hende Csaba honvédelmi miniszter. Körös-körül zöld növényzet, az utak olyan homokosak, mint amilyennek az Adria-parti utakat ismeri az ember. Pintér és Hende mögött a jelenlevő újságírók előtt demonstratív módon határkerítést építenek a katonák. A felhasznált anyag új, és valószínűtlenül csillog a napsütésben. A szögesdrót még hiányzik. A miniszterek azt mondják, hogy a kerítés ideiglenes jellegű: ez válasz arra a nemzetközi bírálatra, amely szerint Budapest átjárhatatlanná akarja tenni az EU külső határát. Magyarország egyszerűen nem tud már úrrá lenni a menekültáradaton – mondják a nemzeti-konzervatív kormányzó párt, a Fidesz politikusai. Ettől a héttől Magyarország 175 kilométernyi vasfüggönyt épít a magyar-szerb határ mentén – válaszolják a bírálók.

A szegedi pályaudvar előtti téren Szalai Balázsnak nem sok dolog jut eszébe, amit a Mórahalmi történésekről mondhatna. A kerítés – mondja váll rándítva, kissé rezignáltan – nem fogja megoldani ezt a problémát. Ezzel mindenki tisztában van. Szalai a téglafalnál térdepelve egy csíkos pulóveres, sovány férfihoz beszél, erőteljesen gesztikulál, majd a férfi vállára paskol, aki bólint. Szalai szakadatlanul beszélget, meghallgat és vigasztal. Jó kedélyű férfi, mindenki számára megfelelő partner ez a 34 éves programozó, aki lófarokba kötve hordja hosszú, barna haját. Amikor az állami vasút megtiltotta a menekülteknek, hogy a pályaudvari csarnokban éjszakázzanak, Szalai más önkéntes segítőkkel együtt takarókat szerzett. Azért, hogy a menekültek be tudjanak takarózni, hogyha odakint alszanak a téren.

Hűtőszekrény és zöldségek

Időközben Szeged városa információs standként faházikót állított fel, ingyenes internetet biztosított, gondoskodott vízről és mobil WC-kről, mert a pályaudvari egészségügyi létesítményeket lezárták. A többiről a Szalaihoz hasonló emberek gondoskodnak. Szalai meséli, hogy egy idős nő új hűtőszekrényt vásárolt, amelyet oda is szállított, hogy a hőségben ne menjenek tönkre a menekülteknek készített szendvicsek. Egy másik asszony pedig a kertjében levő termést adományozta. Mások pedig azért jönnek, hogy elmondják, milyen hülyék a segítők – meséli Szalai. „Velünk azonban nem is akarnak beszélni”.

Amilyen sok tudósítás szól a magyarországi idegenellenes akciókról, a térségben vonulgató és szégyenletes jelszavakat ordibáló neonáci bandákról, ugyanennyi szolidaritás is érzékelhető a menekültekkel. Budapesten tiltakozó felvonulást rendeztek a kerítés építése ellen, különböző települések lakosai élelmet, ruhákat, gyermekjátékokat adományoznak, és a nyelvet tanulók pedig tolmácsként működnek közre – mondja Simon Ernő, az ENSZ Menekültügyi Szervezetének (UNHCR) munkatársa.
Általánosan elterjedt vélekedés, hogy Magyarország csak átvonulási terület. A kormány állítása szerint csak ebben az évben már 81 000 menekült lépte át a magyar határt, és közülük 80 000 Szerbia felől lépett be, ott, ahol most a határkerítést építik. Hogy a kerítés a november végi elkészülte után milyen hatást ér majd el, azt Simon nem tudja megmondani. A Menekültsegélyezés értelemszerűen ellenzi a menekültjogot kérelmezők bármiféle akadályozását, és ez az eljárás jogi szempontból is igen kényes kérdés, mivel a kerítés kizárólag magyar területen áll majd. Ha egy menekült eljutott a kerítésig, akkor már magyar területen van, és joga van arra, hogy menedékjogot kérjen. Másfelől pedig az országban levő táborok már zsúfolásig tele vannak – mondja Simon. A debreceni táborban, amelyben csupán 1100 ember elhelyezésére alkalmas férőhely van, közel 2000 menekültet helyeztek el. Itt is kint a szabadban, a puszta földön alszanak az emberek.

Menekülés az IS elől

Szegeden egyes napokon Szalai és a társai akár 500 szendvicset is szétosztanak a Nyugat-Európába menő buszokra és vonatokra várakozó menekültek között. Aki Szalaihoz kerül, azt már korábban regisztrálták, elhagyhatja a befogadó tábort, és valójában egy másik magyar táborba kellene továbbutaznia. Aki Szalaihoz kerül, az már maga mögött tudja a menekülés nagyobb részét, az vagy a szegénység elől vagy a Szíriában folyó háború elől vagy az Iszlám Állam (IS) elől menekült el, mint például az a fiatal férfi, aki előtt a segítő térdepelt, és akihez beszélt.

Később a férfi elmondja, hogy iraki jeszida (észak-kurd vallási kisebbség – a szerk.) Amikor tavaly nyáron az IS körülzárta Észak-Irakot, akkor több ezernyi jeszida a Sinjar hegységbe menekült, köztük a férfi, aki most itt van Szegeden, és szeretne névtelen maradni. Nyolc napig tartózkodott élelem nélkül a hegyen, és vize is csak néha volt. Amikor a kurd milicisták kiszabadították a jeszidákat, akkor tudott Törökországon keresztül Bulgáriába menekülni. A férfi a fal mellett kuporgó feleségére mutatott, aki tekintetével bátorítja, hogy beszéljen. Tizenkét órán át gyalogoltak a Bulgária és Szerbia közti hegyekben, éjszaka, világítás nélkül. Az embercsempész, akit megfizettek, a szerb határnál lerakta őket, Belgrádban egy másik embercsempészt találtak, aki Magyarországra hozta őket. Gyalog lépték át a határt, ugyanúgy, ahogyan korábban a többi határt is. Németországba akarnak menni, ahol egy nagybátyja él, s ahol munkát akar találni. Mindent megcsinál – mondja a férfi. Egyébként kardiológus.

Szalai Balázs naponta hallja ezeket a történeteket, amelyek gyakran csaknem őrületbe kergetik. Olykor kimerült emberek állnak vele szemben, akik gyalog keltek át Pakisztánon, többnapos gyaloglással a hátuk mögött, éhségtől elgyötörten. Egy pakisztáni azt meséli, hogy Görögországban hat hónapot töltött börtönben, mert a menekülttáborban már nem volt több férőhely. A szegedi pályaudvar előtti téren is azt mondják, hogy ezek a menekülttörténetek nem fognak megszűnni a kerítéssel, legfeljebb kiegészülnek majd egy újabb csúnya fejezettel.
(

Fordította: dr. Gonda László