Fekete ház
A Fekete Ház természetesen nem fekete, hanem fehér. Régen meg legfeljebb barna volt, nyilván ezért hívják feketének. Persze nem ez az egyetlen furcsaság a különös stílusú saroképület életében.
A Fekete Ház a Somogyi és a Kelemen László utca találkozásánál lelhető fel Szegeden, a belváros Palánk nevű kerületében: a hétvégén volt szerencsém felkereshetni. (Jól látják, igen, csak az történt, ami szokott, aki csak számított – meg a Jolsvai kollega –, a szabadtéri színpad új bemutatójára tódult, én meg sétálhattam a városban, ha már ott vagyok. De nem bántam, ne gondolják – jobbnál jobb múzeumok, éttermek, cukrászdák, antikváriumok várják ott az embert, a pompás air plein dzsesszmuzsikáról már nem is beszélve.)
De most maradjunk a Fekete Háznál. Dicsőséges egy épület ez, valaha (a tizenkilencedik század közepén) egy Mayer nevű vaskereskedő építtette népes családjának (a népes család félfalnyi olajban ma is megtekinthető az emeleten), aztán történt vele ez-az a történelem során, innen irányította Tisza Lajos (egykor kormánybiztos, ma körút) az árvíz utáni újjáépítési munkálatokat, aztán volt vendéglő, hadikórház és tanácsi lakáshalmaz, hogy csak néhány kiemelt feladatát említsük.
Egy ideje már a Móra Ferenc Múzeum kihelyezett tagozata. S mint ilyen, gyakran szerepel a PIM kihelyezett tagozataként is. Egy-egy, Pesten bezárt kiállítást lehoznak ide, hadd lássa, aki még nem tette.
Most például a Karinthy- és a Weöres Sándor-tárlat nézhető meg itt is, teljes életnagyságban – igaz, lekésve kissé a szervezés apropójául szolgált születésnapokat, de annyi baj legyen. Odafönt pedig egy bútorkiállítás örvén remek Mayer-családtörténeti (biedermayer, ha szabad ezt a szójátékot itt, a bútorok által ihletve elhelyeznem) és Szeged-történeti (arcképcsarnok és Tömörkény-sarok, csak ennyit mondok) kiállítást kapunk.
Kánikulában különösen ajánlom.
Nádas Sándor
