Szexterápia
Ez az ausztrál vígjáték kihívó címe dacára sem élvezkedik holmi kétértelműségekben. Egyértelműségekben néha igen. Ezért némileg be is húzza a nyakát a filmbarát, és gyanakvása – főleg a film elején – néhány jelenetben vészesen igazolódik. De aztán belátjuk: ez csupán a trambulin, a tempóvétel helye az elugráshoz.
Egy távoli kisváros kertes házaiban – többek között – olyanok is élnek, akiknek életében fontos, de nem tökéletes a szerelmi kapcsolat. Öt pár problémáiba avatnak be bennünket. Akad olyan férfi, akit leginkább alvó feleségének a puszta látványa varázsol és gyengít el, akad feleség, akiben a nő akkor támad fel, ha férjét könnyezni látja.
Megismerünk olyanokat, akik nem tudják kifejezni vágyaikat, ezért a terápiát végző lélekgyógyász azt javasolja: próbálkozzanak szerepjátékkal. Ezáltal kiléphetnek korábbi egyéniségük keretei közül, s egy édes órára a szerény férfiú rendőrnek adhatja ki magát, játék lesz minden, szerep, amely bármit elbír.
Másik ifjú párunk kockázatosabb helyzetbe kerül: a gyengéd és szerelmes férfitól vad és erőteljes fellépést kér romantikus hajlandóságú párja, hadd lásson olyat is. Számos jelenetet zavar meg egy friss szomszéd, aki bemutatkozás miatt kopog be ide/oda, s a törvény szerint mindenkinek el kell mondania, hogy börtönben ült szexuális zaklatás miatt. Neki még szerepe lesz a fináléban, amely hirtelen csomóba rántja a különféle epizódok fonalát, és ezzel meg is emeli, valódi drámává transzponálja a történetet.
A tragédia akaratlan kiváltója egy nagyothalló lány, aki egy süketek számára létesült telefonközpontban „jelel” a fogyatékosok kívánsága szerint, s itt kerül igencsak bizarr helyzetbe. Amit látunk az ausztrál szociális gondoskodásból és törvényi kötelességekből, az legalább olyan érdekes, mint néhány suta és diszkrét és muris nász. Vagyis a méz a madzagon.
(Rendezte Josh Lawson.)
Bölcs István
