Szenzációs felfedezés magyar részvétellel!

Miért nevezik a CoRoT-9b-t az első "normális" exobolygónak?

Ez az első, amely minden tekintetben hasonlít a Naprendszerben megismert bolygókra. Más csillagok körül eddig mintegy 400 bolygót fedeztünk fel, de mindegyik kicsit eltér szomszédainktól. Vagy nagyon forró a felszínük, akár 1000-2000 foknál is melegebb, vagy nagyon közel keringenek a csillagukhoz. A tőlünk 1500 fényévre levő CoRoT-9b-nek szilárd felszíne ugyan nincs, légkörének hőmérséklete viszont nagyon hasonlít a Naprendszer-beli bolygókéhoz: -20 és 160 Celsius-fok közötti, keringési ideje pedig 95 nap.

A felfedezést egy hatvan csillagászból álló nemzetközi kutatócsoport tette. A Nature tudományos folyóiratban megjelent cikkben a szerzők listáján az Ön neve a negyedik helyen szerepel. Mely területen dolgozott?

A CoRoT-9b keringése közben elhalad csillaga előtt, ilyenkor csökken annak fényessége. Az én feladatom az volt, hogy ezekből a fényváltozásokból meghatározzam a csillag átmérőjét, illetve a bolygó átmérőjét és tömegét. A mérésekből kiderül, hogy nagyjából Jupiter-tömegű, a Jupiterével gyakorlatilag azonos átmérőjű bolygóról van szó. Kutatásaink ezzel persze nem értek véget: még nem tudjuk, van-e a bolygónak holdja, és nem ismerjük a légkör kémiai összetételét sem.

Mit árulnak el az eddig felfedezett exobolygók rólunk, helyünkről a Világegyetemben?

A rengeteg erőfeszítés dacára eddig még egyetlen olyan bolygót sem sikerült találni, ami akár csak egy kicsit is hasonlítana a Földre. 1995-ben fedezték fel az első exobolygót, de olyat azóta sem leltek, amely a Föld átmérőjének kb. kétszeresénél kisebb lenne, sem olyat, amelynek felszínén folyékony víz előfordulhat.

Ennyire különleges a mi otthonunk?

Az, hogy eddig nem fedeztünk fel ilyet, azt jelezheti, egyedülálló a Föld. Ugyanakkor csak a mi galaxisunkban 100 milliárd csillag található, legalább felüknek biztosan van bolygója. Mi pedig nem fedeztünk fel minden exobolygót még a saját csillagkörnyezetünkben sem, csak a legkönnyebben észlelhetőket találtuk meg. Elképzelhetőnek tartom, hogy sokkal jobb távcsövekkel még mi életünkben felfedezzük az első olyan exobolygót, amely a Földhöz hasonlít.

Közülük mennyi hordozhat életet?

Az élethez szükséges aminosavak viszonylag könnyen létrejönnek. A bizonyítékok arra utalnak, hogy a Marson nemcsak hogy lehetséges volt az élet néhány milliárd évvel ezelőtt, hanem egyszerűbb életformák meg is jelentek ott, az aminosavak fel is épültek. Ami viszont az értelmes élet előfordulásának kérdését illeti, kisebbségi álláspontot képviselek a csillagászok között. A legtöbben meg vannak győződve arról, hogy rengeteg idegen civilizáció létezik, és előbb-utóbb találkozni fogunk velük. Én úgy gondolom, ebben a pillanatban a mi civilizációnk az egyetlen a csillagrendszerünkben.

Miért?

Oly sok mindenen múlik az, hogy létre tud-e jönni egy civilizáció. Már a bolygók kialakulása is nagyon összetett folyamat. Elképzelhető, hogy egy a csillagától ideális távolságra keringő bolygó gravitációs kölcsönhatásba lép egy másik bolygókezdeménnyel, és kirepül a csillag körüli térségbe - vagy éppen befelé zuhan. Továbbá rengeteg olyan csillagászati hatás létezik, ami le tudja tarolni az egész bolygó felszínét. A Földön a dinoszauruszok kihalásához egy 65 millió évvel ezelőtti kisbolygó becsapódás vezetett, 200 millió évvel ezelőtt pedig valószínűleg egy közeli szupernóva robbanás következtében a fajok 90%-a eltűnt. Némi optimizmusra adhat okot viszont, hogy mindkét esemény után regenerálódott a földi élet. Ugyanakkor egyetlen erősebb gammakitörés a Galaxisban az összes csillagrendszerünkbeli életformát ki tudja pusztítani - egyesek szerint ez lehet a magyarázat a Fermi-paradoxonra. Ez a paradoxon arra az ellentmondásra mutat rá, hogy ha olyan sok Földön kívüli civilizáció létezik velünk egyidőben és a közelünkben, akkor miért nem jött még létre a kapcsolatfelvétel velük?

Szükségszerű-e, hogy egy fejlett technikai civilizációnak szembe kell néznie önmaga elpusztításának rémével? Lehet-e ez egy másik buktató?

Ez több tényezőtől függ. Például attól, hogy az ottani evolúciós körülmények mennyi agresszivitást követelnek meg a túléléshez, vagy attól, hogy milyen gyorsan tudnak kirajzani a saját bolygójukról. De szerintem nem mondhatjuk azt, hogy az emberiség példája azt mutatja, hogy egy technikai civilizáció szükségszerűen az önpusztítás felé sodródik. A veszély valóban fennáll. Ám annyi mindennel megbirkózott már az ember az utóbbi kétmillió évben, bízom abban, hogy meg tud birkózni saját magával is.