Szenzációs észlelések a korai világegyetem sötét galaxisairól
Sikerült közvetlenül is megfigyelni azokat az ősi objektumokat, amelyek a mai nagy galaxisok építőkockái voltak.
A csillagászok régóta sejtik, hogy a korai világegyetemben léteztek kis méretű, gázanyagban gazdag és csillagokban nagyon szegény galaxisok. A galaxisok fejlődésének legelfogadottabb elmélete szerint ezek voltak a mai, fényes, csillagokkal teli galaxisok építőkockái. Mivel ezekben az ősi galaxisokban alig voltak csillagok, gyakorlatilag nem bocsátanak ki fényt, ezért nagyon nehéz észlelni őket. Közvetett megfigyelések már korábban is utaltak a létezésükre (a mögöttük lévő égitestek fényében lévő elnyelési vonalak formájában). Közvetlenül eddig azonban nem sikerült észlelni őket - írja az
origo.Svájci és amerikai kutatók most elsőként jelentették be, hogy közvetlenül is sikerült megfigyelniük ezeket az ősi halvány galaxisokat. A megfigyelést az tette lehetővé, hogy a környezetükben egy igen erős sugárforrás, egy kvazár helyezkedik el, és ennek a fénye verődik vissza a galaxisokról.
Ez ahhoz hasonló, mint amikor a diszkóban az ultraibolya lámpák fénye visszaverődik a fehér pólókról. A valóságban a kvazár UV-sugárzása verődött vissza a galaxisok gázanyagáról (egy kicsit magasabb hullámhosszon, a látható fény ibolya tartományában).
A megfigyelést a chilei VLT-rendszerrel végezték, de még ezekkel a hatalmas műszerekkel is igen hosszú megfigyelési idő kellett ahhoz, hogy észleljék ezt a nagyon gyenge sugárzást.
A kutatócsoport közel száz ilyen objektumot észlelt a kvazár néhány millió fényéves környezetében. A részletesebb elemzések után ezek számát 12-re szűkítették. Ez az eredmény az eddigi legerősebb bizonyíték a korai sötét galaxisok létezése mellett.
Egy-egy ilyen galaxis jellemzően egymilliárd naptömegnyi anyagot tartalmaz, s a csillagkeletkezés üteme körülbelül százszor kisebb ütemű benne, mint egy normális galaxisban.
