Sokkoló fotók a vízpartról! A kamera előtt haldoklanak...
A louisianai olajkatasztrófa következtében alig egy év után visszakerülhet a veszélyeztetett fajok listájára a tengeri barna pelikán, amelyet óriási erőfeszítéssel, négy évtizedes program keretében telepítettek vissza az állam partvidékére.
Az elmúlt évtized során a Louisiana partvidékén fészkelő tengeri barna pelikánok növekvő száma azt bizonyította, hogy egy kihalás szélén álló faj is sikerrel visszatérhet a szakadék széléről és ismét szaporodásnak indulhat. Az állatokat egy program keretében három helyszínen telepítették újra, miután az 1960-as években egy vírusfertőzés kipusztította őket. A Louisiana állam partjainál történt olajkatasztrófa következtében az állatok legtöbbjét most sűrű, barna massza, a tengervízbe jutott nyersolaj borítja. A Fort Jackson-i rehabilitációs központ munkatársai tucatjával fogják be a szennyezett és ilyen módon röpképtelenné vált szárnyasokat.
„A pelikánon komoly veszélyben vannak,” nyilatkozta a The New York Times című lapnak Doug Inkley, a National Wildlife Federation (NWF) vezető tudományos munkatársa. A szakember amiatt aggódik, hogy az olajszennyezés egyszerűen véget vet a pelikánok rehabilitációs programjának.
A fúrótorony katasztrófája óta a zöldszervezet munkatársai 612 halott vagy olajban fuldokló madarat találtak.
A barna gödény, vagy más néven tengeri barna pelikán azért is élvez kitüntetett figyelmet az Egyesült Államokban, mert a helyi lakosság szemében a túlélés jelképe lett. Régebben ez az állatfaj olyan gyakori volt Louisiana partvidékén, hogy a még az állami zászlón is szerepelt. A XX. század elején becslések szerint 50.000 barna pelikán népesítette be a vidéket, 1961-re azonban már egyetlenegy példányt sem lehetett látni az egész partvidéken. Rokonaihoz hasonlóan ez a pelikánfaj is roppant érzékenyen reagált a DDT-re és egyéb rovarirtó-szerekre. A vegyszer hatásaként a madár tojásának héja elvékonyodott, így a tojások összetörtek, mikor a tojó rájuk ült költeni. (A DDT-t 1972-ben tiltották be az Egyesült Államok területén.)
A pelikánok újratelepítési projektjébe 1968-ban vágtak bele: egy túlélő floridai kolóniáról hozott madarakat költöztettek három helyszínre az állam északi partvidékén. A program sikerrel zárult, hiszen a tengeri barna pelikán tavaly lekerült a veszélyeztetett fajok listájáról. Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az olajkatasztrófa következtében sajnos hamar visszakerülhetnek erre a listára.
Mint minden madár, a pelikán is rendkívül érzékeny az olajra – mondta a The New York Times-nak Melanie Driscoll, a National Audubon Society (NAS) nevű környezetvédő szervezet projektvezetője. A tollazatra tapadó olaj ugyanis meggátolja a madarakat abban, hogy megfelelően szabályozzák testhőmérsékletüket. Az olaj megmérgezi a halakat is, a pelikán elsődleges táplálékforrását.
Az állami hatóságok és a British Petroleum segítségével létrehoztak egy mentőközpontot madarak számára. Az egykori katonai bázis hangárában kialakított állatorvosi ügyelethez minden nap folyamatosan érkeznek az olajjal szennyezett madarak.
Az ide kerülő vízimadarak többsége siralmas állapotban van, mert olyan mennyiségben borítja nyersolaj, hogy lábra sem tudk állni. A beszállított madarak egy része egyszerűen odaragad a padlóhoz vagy a ketrechez, amiben érkezett. A központban azután enni kapnak és letisztítják őket – melegvízzel és az olajszennyezést lebontó detergenssel mossák át a tollazatukat.
Öröm az ürömben, hogy a mentőközpontba beszállított pelikánok mindegyike túlélte a szennyeződést. A környező vidéken dolgozó önkénteseknek hála, a beszállított vízimadarak száma minden nap nő.
„Holnapra az is lehet, hogy száz vagy talán ezer madarat hoznak be,” vélekedett az egyik ügyeletes állatorvos.
(CNN/MTI/The New York Times)
