Jöjj délre, cimborám!

Utolérte az Európai Unió a magyar könyvkiadást. A Szerb Köztársaságot csak nemrég nyilvánították tagjelöltté, ám nálunk már az esztendő fordulója táján megjelent egy szívesen invitáló útikönyv a Délvidékről és Belgrádról, igen alapos.

Megtudhatjuk belőle, hol mérik arrafelé a legízesebb kávét, hol találunk jó szerb vagy olasz konyhát, tamburás vendéglőt, törökmézes, édességes cukrászdát, kastélyszállót, kényelmes panziót, hol fényképezhetünk vízimadarakat, mi a látnivaló a delibláti homokpusztán. Mit nézzünk meg a szecessziós Szabadkán, a békebeli Palicson, az eleven és fiatalos Újvidéken, a girbegurba utcás Karlócán, a kolostoros Fruška Gorán, a soknemzetiségű Versecen, a barokk és modern Eszéken, a dél-európai hangulatú Belgrádban.

Rokonszenves az a magabiztosság, amellyel a szerző jótáll tanácsainak hiteléért. Azt írja a hátsó borítón: „Személyesen ellenőrzött, friss információk, 75 bevált szálláshely, 56 kipróbált étkezőhely.” Nem semmi! (Talán még a Lady biztonságáért is szavatolhatnak.) És hogy egy pillanatra se inogjon meg bizalmunk, szerző és kiadó egyöntetűen azt is kijelenti: az anyaggyűjtés során sem étteremtől, sem szállodától nem fogadtak el semmiféle kedvezményt, ellenszolgáltatást. A könyv szuverén.

A háború óta kevés a magyar turista arrafelé, a Duna, Tisza, Dráva, Száva mentén. Ez a gyakorlatias könyv talán átsegíti a határon a habozókat, hisz igencsak vonzó lehet a népeknek, hagyományoknak, kultúráknak az a mozaikja, amelyet a történelem a maga viharai közepette itt összehordott.

(Farkas Zoltán: Délvidék és Belgrád. Kiadja a Jel-Kép Kft. Kelet–Nyugat könyvek sorozat.)