A jövő (rövid és középtávon egyaránt) nagyon, nagyon bizonytalan
Immanuel Wallerstein amerikai szociológus, tudománytörténész és világrendszer-elemző. Legutóbb kiadott előrejelzése szerint korántsem vagyunk túl a gazdasági válságon, sőt. A híres szociológus azt jósolta, hogy az Egyesült Államok világuralmi szerepe meginog a következő években. Elemzése szerint az ember tovább pusztítja majd a környezetét. A baloldal szerte a világon defenzívába szorul.
Az
Indymédia független média központközölte le az amerikai tudós egy decemberben készült tanulmányát, amelyet eredetileg egy spanyol blogon publikált angolul.„A kritikus jelentőségű ütközet középtávon várható (következő 15-25 év)" - írta a szociológus. "Ez a csata nem a kapitalizmusról fog szólni, hanem arról, hogy mi váltsa le a kapitalizmust mint történelmileg létező társadalmi rendszert. A jobboldali és baloldali erők az egész világon jelen vannak. Ezért az ütközet nem államok, hanem világszerte meglévő társadalmi erők között fog lezajlani.”
A következőkben változtatás nélkül közöljük a fordítást:
1. Hol tartunk most:
a) Világgazdasági depresszió alakult ki, aminek a legsúlyosabb következményei még előttünk állnak (a következő öt évben);
b) Az Egyesült Államok geopolitikai hatalma a gyors hanyatlás fázisába lépett, aminek legsúlyosabb következményei még szintén előttünk állnak (a következő öt évben);
c) A természeti környezetet súlyos válság sújtja (és nem nagyon fog történni ezzel kapcsolatban semmi) (a következő öt évben);
d) A baloldali orientációjú társadalmi mozgalmak morajlása mindenhol hallható, de összehangoltságuk gyenge és nem rendelkeznek tiszta taktikai vízióval (mert tiszta középtávú stratégiai vízióval sem)
e) A szélsőjobboldali erők tisztább rövidtávú taktikai vízióval rendelkeznek (ami az erőszakra való készülődés és a centrista kompromisszumok kategorikus elutasításának kombinációja), mint a baloldal , de a középtávú stratégiai vízió náluk is hiányzik.
f) A jövő (rövid és középtávon egyaránt) nagyon, nagyon bizonytalan.
2. Legvalószínűbb fejlemények a következő öt évben
a) Az utolsó buborék kidurranása - (elsősorban, de nem kizárólag) az államadósság területén, különösen ami az amerikai államadósságot illeti.
b) Ennek következményei:
b1) Az amerikai dollár értékének jelentős zuhanása, ezáltal átmenet egy valóban több pénzen alapuló világgazdasági rendszerbe;
b2) A globális munkanélküliség megugrása, az egész világon mindenhol;
b3) A „biztos menedékhelyek” [safe havens, ti. befektetési, pénzügyi stabilitási szempontból] hiánya a valutaárfolyamok vad hullámzásához vezet, ezáltal a befektetési kedv visszaesik.
c) Óriási mértékű (jelenleginél is sokkal nagyobb) turbulencia a Közel-Keleten, konkrétan:
c1) Valószínűleg katonai hatalomátvétel és rezsim Pakisztánban, ami többé-kevésbé nyíltan fogja támogatni a tálibokat Afganisztánban;
c2) De facto tálib kontroll Afganisztán;
c3) Az USA teljes katonai kivonulása Irakból, potenciálisan Afganisztánból is;
c4) 50% valószínűséggel Izrael lebombázza Iránt, amit heves nemzetközi reakció követ Izraellel szemben;
c5) Gyenge lábakon álló rezsim Szaud-Arábiában, potenciálisan katonai puccs.
d) Következmények az Egyesült Államokon belül:
d1) Obama (és a demokraták) hazaárulás vádjával való heves démonizálása;
d2) Legjobb esetben, szűken újraválasztott Obama 2012-ben;
d3) Szélsőjobboldali nyomás katonai hatalomátvételért, aminek minimális következménye a kormánnyal szembeszegülő fegyveres milíciák széleskörű elterjedése lesz.
e) Nem amerikai-központú geopolitikai blokkok létrehozása:
e1) A Nyugat-Európa - Oroszország geopolitikai kapcsolatok megerősödése;
e2) Kína-Japán-Dél Korea geopolitikai kapcsolatok megerősödése;
e3) Dél-Amerikán belüli geopolitikai kapcsolatok erősödése Brazília vezetésével, számos jobboldali puccskísérlettel (ezeknek sikere bizonytalan)
f) Környezet: A környezetrombolás jelentősebb enyhítésének és az ellenkező irányba ható komolyabb megegyezések [counter-measures], lépések elmaradása.
3. A következő 15-25 év várható fejleményei:
a) A tőke jelentős tulajdonosainak/irányítóinak nyílt beismerése a tőkefelhalmozás jövőbeli folytatásának lehetetlenségéről, emiatt alternatív rendszerszintű modellek aktív keresése, amik ugyanakkor lehetővé tenné az előbbiek számára, hogy fenntartsák a jelenlegi rendszer három kulcsfontosságú jellemzőjét (hierachizáltság, kizsákmányolás és polarizáció).
b) A nemzetközi „baloldal” részéről viszonylag lassabb felismerése annak, hogy az aktuális kérdés nem az, hogy véget vessünk-e vagy sem a kapitalizmusnak, hanem, hogy hogyan szerveződjünk a kapitalizmust követő rendszerre, ami ekkor már kialakulóban lesz.
4. Milyen politikát folytasson a nemzetközi baloldal?
a) Sem a „baloldali” kormányok, sem a „baloldali” társadalmi mozgalmak nem lesznek a közeljövőben (következő öt év) sokkal többre képesek, mint hogy defenzív lépéseket tesznek, melyeknek fő vezérmotívuma a „fájdalom minimalizálása” kellene, hogy legyen, általában a tőkével nem rendelkező (=munkás) rétegek számára, és különös tekintettel a leginkább elnyomott és nyomorban szenvedő emberekre. Minden „baloldali” kormány továbbra is a tőkés világgazdaság kötöttségei alatt kénytelen létezni.
b) A „fájdalom-minimalizálás” konkrét intézkedései nyilván változók lehetnek, az adott állam politikai struktúrájától, illetve világgazdaságon belüli helyzetétől függően. Minden államon belül (a gazdag Északot is beleértve) szenvedni fog a következő öt évben a (tág értelemben vett) munkásosztály, és nincsen olyan program, amit mindenhol alkalmazni lehetne. A szervezett baloldal mozgalmainak érzékenynek kell lennie az alulról felfelé irányuló populáris nyomás minden formájával szemben.
c) A kritikus jelentőségű ütközet középtávon várható (következő 15-25 év). Ez a csata nem a kapitalizmusról fog szólni, hanem arról, hogy mi váltsa le a kapitalizmust mint történelmileg létező társadalmi rendszert. A jobboldali és baloldali erők az egész világon jelen vannak. Ezért az ütközet nem államok, hanem világszerte meglévő társadalmi erők között fog lezajlani.
d) Jelenleg sem a baloldali, sem a jobboldali erők nem egységesek globális szinten, mindkét táborban komoly belharcok dúlnak a helyes követendő stratégiáról.
e) Ezeknek a belharcoknak, illetve a két tábor küzdelmének a végkimenetele a jelenlegi pillanatban teljesen bizonytalan. A történelem nem áll senkinek a pártján. A végeredmény lehet sokkal jobb vagy rosszabb, mint a jelenlegi tőkés világrendszer.
f) Az alapvető munkamódszerünk a következő kell hogy legyen: (1) analitikus világosság, tisztaság kialakítása, (2) amit az alapvető erkölcsi döntés kell hogy kövessen, (3) amit pedig az intelligens és hatékony politikai cselekvés. És ez nem is olyan egyszerű.