A hamburger ugyanolyan függőséget okoz, mint a heroin

A

Drogriporter szakportálcikkéből az is kiderül: az már korábbi állatkísérletek során is bebizonyosodott, hogy amennyiben korlátlan mennyiségben hozzáférhetővé teszik a magas zsírtartalmú ételeket a patkányok számára, hasonló viselkedésmintát mutatnak, mint ha rászoktatnák őket a heroinra. A mostani vizsgálat a zsírzabáló patkányok agyában is hasonló változásokat tárt fel, mint amelyek a drogfüggő állatok agyában is jelentkeznek: az evés éppúgy megváltoztathatja az agy önjutalmazását szolgáló ingerület-átvivő anyag, a dopamin kibocsátását, mint a droghasználat. A kutatást vezető Paul Kelly floridai professzor szerint ezzel magyarázható, hogy a túlsúlyos emberek többsége sikertelenül próbálja kontrollálni a saját táplálkozását és csökkenteni a testsúlyát.

A kutatók két csoportra osztották a patkányokat: az egyik csoportnak egy nap során csak 1 órányi hozzáférést biztosítottak a zsíros ételekhez, míg a másik csoportnak 18-23 órán keresztül folyamatosan elérhetővé tették ezeket. Az első csoportba tartozó patkányok a napi kalória-bevitelük 66%-át ebben az egy órában fogyasztották el, és a napi egy órás zabálás ismétlődő kényszeres viselkedésmintává vált számukra. Emellett ugyanakkor nem mondtak le az egészségesebb táplálékok fogyasztásáról sem. A második csoportba tartozó patkányok kétszer annyi kalóriát fogyasztottak el és gyorsan elhíztak: ők szinte teljesen leszoktak a hagyományos laboratóriumi patkány-kosztról és ehelyett kizárólag a magas zsírtartalmú emberi ételeket ették. Ha megvonták tőlük a zsíros gyorsételeket, elvonási tüneteket produkáltak és 14 napig nem voltak hajlandóak a korábban megszokott étrendjükhöz visszatérni (összehasonlításként: a kokainfüggő egereknél ez a hatás csak két napig tartott). “Teljesen megdöbbentett az elvonási tünetek mértéke,” nyilatkozta Dr. Kelly. “Valójában semmit nem ettek. Ha ezt a jelenséget a saját fajunkra vonatkoztatjuk, akkor igen nagy problémával állunk szemben.”

A kutatók a kísérlet során vizsgálták azt is, hogy milyen szerepet játszanak a patkányok dopamin-rendszerének változásai a kényszeres evés és elhízás kialakulásában. Ezért egy olyan vírust juttattak az agyukba, amely leblokkolja a dopamin felvételére alkalmas egyik receptort (D2), amelyről tudjuk, hogy a szerfüggő embereknél nem működik megfelelő intenzitással. A függők agyában ugyanis magasabb az ingerküszöb: ugyanazon örömérzet kiváltásához nagyobb stimulációra van szükség. Kiderült, hogy a leblokkolt dopamin-receptorral rendelkező patkányok hajlamosabbak a túlfogyasztásra és az elhízásra. A kutatók szerint egyes emberek ugyanígy genetikailag hajlamosabbak az elhízásra, mint mások, ugyanis az ő agyukban kevesebb D2 receptor alakult ki. A genetikai eltérésekkel magyarázták azt is, hogy minden patkány-csoportban volt egy-két olyan állat, amely az állandó kísértés ellenére sem zabálta túl magát. Dr. Kelly rámutat arra, hogy minden ember ételfüggő, azonban az új generációs cukorban és zsírban gazdag junkfood (pl. sajtburgerek, tejturmixok) olyan intenzív hatást gyakorol az agyra, ami korábban ismeretlen volt az emberi faj számára.
Amit a kísérlet nem vett figyelembe, az a társadalmi környezet – amely szintén az ingerek és örömforrások kifogyhatatlan tárházát nyújtja számunkra. Az emberek nem steril laboratóriumi körülmények között esznek vagy drogoznak. Ennek a tényezőnek a fontosságát próbálta korábban demonstrálni Bruce Alexander kanadai kutató az ún. Rat Park kísérlettel: steril környezet helyett ingergazdag, a szaladgálásra, játszásra és szociális interakcióra alkalmas nagy területű ketrecet hozott létre a patkányai számára. A kísérlet során bebizonyosodott, hogy a szabványos laboratóriumi ketrecekben a patkányok sokkal hajlamosabbak a drogok kényszeres fogyasztására, mint az ingergazdag környezetben. A drogfüggőséget soha nem lehet pusztán biológiai jelenséggé redukálni, és ezért bizonyulnak sikertelennek azok a terápiás kísérletek is, amelyek a függőséget úgy próbálják kezelni, hogy egyszerűen megvonják a szert a függőtől.