Tisztelt Boross Péter!

Az, hogy az Önnel készült interjúban a zsidótörvények elfogadását megengedi „hibának” tekinteni, nem menti az ország akkori vezetőit.

Azt a tényt, hogy több zsidótörvényt hoztak, „vonakodásnak” (!) beállítani – erős eufemizmus! (Egyébként sem hármat hoztak, hanem négyet, továbbá az 1920-as numerus clausust. Valamint csak a 4. zsidótörvényt hozták 1942-ben, a megelőzőeket az ország hadba lépése előtt.

Párizsra hivatkozni nem sportszerű, mert az ottani deportálások idején – a franciák 1940. júniusi kapitulációja után – német megszállás volt. Összehasonlításra inkább érdemesebb a franciáknak a német közigazgatással szembeni szabotálása és a magyar hivatalok és szervek készséges együttműködése.

Ez volt az a nemzetféltő vezető réteg, amelyik valóban nem vagonírozott be senkit ’44 nyaráig – mert nem kapott ilyen utasítást. Amint kapott, buzgón végrehajtotta. (Csak emlékeztetőül: a magyarországi deportálásban a német közreműködők száma nem érte el a 100 főt, szemben az áldozatok 400 ezret meghaladó számával!)

Az a tény, hogy Sztálin nem akarta a nemzetközi bíróság elé állítani Horthyt, nem menti fel a kormányzót. És nem teszi példaképpé. Követendővé. Ahogy a vezetők között is több Jaross vagy Baky volt, mint id. Antall József.

Tóth László
E-mail