Lássuk a tényeket!
Bokor László Erőtér a Bem rakparton című írása kapcsán (2009. október 15.) eszembe jutott az az eset, amikor – még New York-i ENSZ-nagyköveti munkám idején – egy világhírű amerikai hetilap 2000-ben kronológiát tett közzé a 20. század legfontosabb eseményeiről. Ebben 1914 mellett a következő bejegyzés volt olvasható: „Ferdinánd jugoszláv trónörököst meggyilkolják Szarajevóban.”
A szerkesztőnek írt levelem, amelyben helyesbítettem a trónörökös „állampolgárságát”, a hetilap olvasói levelek számára fenntartott, nem éppen szembeszökő részében jelent meg.
A fikció, a kitaláció vagy egyszerűen a hiányos informáltság, másrészt pedig a valóság eme egyensúlytalan me-diatikus megjelenésével azóta is gyakran találkozom a hazai sajtóban is.
Sajnos a nyomtatott szöveg könnyen válik „igazsággá”. Örülök annak, hogy a 168 Óra szélesebb terjedelemben teszi közzé az olvasói reagálásokat. Bokor László említett írása az 1945 utáni külügyes „káderfejlesztés” kapcsán az én nevemet is említi. Mások nevében nem nyilatkozhatom, de ha a szerző kissé jobban megismerkedett volna a tényekkel, életrajzi adatokkal, évszámokkal, esetemben nyilván eltekintett volna az írásában kifejtett tézisektől.
Lássuk a tényeket! Szüleim 1945–46-ban tértek haza az emigrációból. Én akkor ötéves voltam. Ennyit a negyvenes évek végén létrehozott Külügyi Akadémiával való kapcsolatomról. A moszkvai IMO elvégzése után, 1965-ben kerültem a Külügyminisztériumba, s a kötelező belső vizsgák letételét követően segédattaséként kezdtem pályafutásomat. A központban eltöltött három év után attaséként kerültem első külföldi kihelyezésemre Rabatba. 1986-ban, tehát 45 éves koromban léptettek elő nagykövetté.
Ennyit arról az állításról, hogy az írásban említettek „egy idő után fontos beosztásokba kerültek”.
Erdős André
E-mail
