Gleccserlecsapolás apokalipszis előtt
Negyvenméteres jégpáncél alól kell kiszivattyúzni a Tete Rousse hegycsúcs gleccserfolyama alatt létrejött 65 000 köbméteres földalatti tó vizét, hogy megmenthessék a völgyben fekvő Saint-Gervais lakóit. A települést 1892-ben egyszer már brutális erővel árasztotta el egy hasonló földalatti gyűjtőmedencéből kizúdult vízözön, amelyben 175 lakos vesztette életét.
A fenyegető veszélyre 2007-ben figyeltek fel a grenoble-i gleccserlaboratórium kutatói, akik azóta pontos mérésekkel megállapították, hogy a fagyott jégréteg alatt mintegy 20 olimpiai úszómedence vízmennyiségét tartalmazó, 75 méter mély belső tó alakult ki. Az üregbe zárt tónak nincs természetes kijárata, csak emberi erővel szabadítható ki a víztömeg, még mielőtt a jég nyomására ezúttal is át nem töri a gleccser oldalát, magával sodorva sziklákat, fákat, a fagyott jégtömeget. A grenoble-i csapat egyedülálló módszert dolgozott ki a katasztrófa elhárítására.
A kolosszális vállalkozás munkálatai - amelyre a 3000 lakosú kedvelt téli üdülőhely polgármestere pályázatot írt ki - augusztus utolsó hetében meg is kezdődtek.
Ha minden a tervek szerint alakul, s nem történik váratlan esemény, még a tél beállta, az első hóesés előtt, legkésőbb októberig teljesen kiürítik a láthatatlan víztározót. A projekt kétmillió eurót emészt fel, ennek 80 százalékát az állam biztosítja, a maradékot Saint-Gervais önkormányzata állja.
Termofúrás a jégtáblába
A feladat nehéz és kockázatos: a 3200 méter magas alpesi hegygerincen 15 munkás, gépek segítségével, fél tucat 25 centiméter átmérőjű lyukat váj a fagyott talajba az úgynevezett termofúrás technológiájával, azaz 180 Celsius fokos vízsugárral olvasztják fel a gleccser jegét, s így jutnak le a negyven méteres mélységbe. A gödrökbe gumicsöveket eresztenek le, egészen a belső tó felszínéig, majd elkezdik kiszivattyúzni a vizet.
A gleccser tartalmának eltávolítása szigorú rendben történik: naponta három szivattyú dolgozik folyamatos munkarendben, mindegyik óránként 50 köbméter vizet bocsát le a völgybe. Ott a gleccser folyékony tartalma a maga természetes módon fut bele a környék patakjaiba, s ez nem okoz különleges környezeti megterhelést. Jelentősebb esőzések és olvadás idején jóval nagyobb vízmennyiséget szippantanak fel és vezetnek el a vidék folyói. Saint-Gervais lakói észre sem fogják venni a változást – mondják a projekt kidolgozói.
Minthogy úttörő vállalkozásról van szó, a szakemberek nem titkolják, hogy némi aggodalommal latolgatják a gleccser várható reagálását. Véleményük szerint ugyan kevéssé valószínű, hogy egy ilyen léptékű beavatkozás jelentősen megbonthatja a talaj statikáját, de minden eshetőségre számítva már júliusban felállítottak egy riasztórendszert a munkálatok helyszínén. A legkisebb talajsüppedésre beindul a sziréna, amely jelzi Saint-Gervais lakóinak, hogy ideje a jó előre kijelölt menedékhelyekre vonulniuk.
A településen lévő 900 lakóingatlan tulajdonosai körében valójában nem érződik semmiféle pánik. Sőt, augusztus 18-a óta kifejezetten felszabadult légkör uralkodott el a kedvelt síparadicsom őslakói között. A helyi kiskocsmákban, éttermekben élvezettel tréfálkoznak azon, hogy lám, tévedtek a jövendőmondók, akik az előző három évben biztosra mondták: Saint-Gervais-ben 2010, augusztus 18-án délután 15 és 18.30 között bekövetkezik a nagy apokalipszis.
