A 168 Óra riporterének azonban résen kellett volna lennie
Azt állítja Boross Péter a vele készült interjúban, hogy „a nemzetféltő, vezető réteg ’44. március 19-ig, a német megszállásig irtózatos nyomás és kiszolgáltatottság közepette sem engedte meg, hogy embereket vagonokba hajtsanak”.
Kétszer kellett elolvasnom, hogy biztos legyek: tényleg ez van odaírva. Az újságíró pedig engedte tovább beszélni, és nem állította meg Kamenyec-Podolszk nevével.
„Ausztria náci bekebelezése, Csehszlovákia feldarabolása és Lengyelország megszállása nyomán rengeteg ember keresett menedéket Magyarországon. Különféle becslések szerint közülük 15–35 ezer lehetett osztrák, lengyel és szlovák származású zsidó.
1941 nyarán a hivatalos szervek (Horthy tudtával és egyetértésével) hozzáláttak, hogy begyűjtsék a »hontalan« zsidókat, akik között szép számmal voltak magyar zsidók is, akik a szükséges igazolások híján nem tudták magyar állampolgárságukat bizonyítani. Jó néhány magyar állampolgárságú zsidót egyszerűen csak azért tartóztattak le, mert szálka volt a helyi hatóság szemében. Így például a putnoki zsidókat, noha valamennyien magyar születésűek voltak. A hontalanokat – s köztük sok száz magyar állampolgárságú zsidót is – marhavagonokba zsúfolták, s ezekben szállították a határnál lévő Kőrösmezőre. 1941. augusztus 10-ig kb. 14 ezer zsidót adtak át az SS-nek. A Magyarországról kitelepített zsidókat augusztus 27–28-án Kamenyec-Podolszknál meggyilkolták.” (Randolph L. Braham: A magyar holocaust története.)
A szerecsenmosdatók ezt a gyalázatot nem szívesen emlegetik. Az interjúalany szerint „a kormányzat végezte a munkáját, és semmi hisztériának nem engedett ’44. március 19-éig”. Az, hogy Boross így beszél, nem lep meg. A 168 Óra riporterének azonban résen kellett volna lennie.
Dobos Anna
E-mail
