Gadó Klára fotóiból nyílik tárlat Rozsdafreskók címmel november 27-én a budapesti Radnóti Miklós Művelődési Központban.

85 éves korában meghalt az egyik legismertebb lengyel filmszínész, Stanislaw Mikulski, akit a magyar közönség is jól ismert a Kockázat című tévés sorozatból, amelyben Kloss kapitány szerepét játszotta.

November közepén számos híres nő, színésznők, művésznők, divattervezők, hercegnők, császárnők és királynők levelei kerültek kalapács alá egy párizsi aukciós házban. Köztük volt Aragóniai Katalin, VIII. Henrik első feleségének egy spanyol kardinálishoz intézett levele, melyben közbenjárását kéri VII. Kelemen pápánál, hogy ne engedje házassága semmissé nyilvánítását. A kikiáltási ár 35 ezer euró volt.

Nem nagyon jó hír, hogy mégsem lesz Toldi-filmünk, kivitatkozták őt a hazai filmművészetből, nem várhatjuk hát Miklósnak megéledését. De vigasztalhatja, hogy nem ő az egyetlen mellőzött hősünk.

Orbán Viktor kormánya szemmel láthatóan a kritikák középpontjában áll–írja a Wiener Zeitung vendégkommentár rovatában Benedikt Lentsch, aki 2013-ban végzett a Bécsi Egyetem politikai tudomány fakultásán, jelenleg pedig az Innsbrucki Egyetem mesterképzésének keretében az Európai politika és társadalom szakon folytatja tanulmányait.

Nagyjából tudjuk, hol képzik a kőműveseket vagy a holnap leendő munka nélküli esztergályosait, de arról már fogalmunk sincs, hogyan csinálnak mezei fényképezőgép-kattogtatókból lényeglátó, alkotó fotósokat (fényképészeket, fotóriportereket, vagy ahogy kezdetben nevezték őket: „fényírókat”).

Két világháború között, nagyjából a félidőben (tudják: amíg a fegyvert újratöltik) el lehet játszani egy kis spiritiszta szeánsszal, az illúziók káprázatával az azúrparti holdvilág alatt. El lehet bűvészkedni holmi titokzatos, divatos érintkezéssel a túlvilág és az evilági lények között. (Nagy szellemek ha találkoznak...)

A könyvhét – a Buch Wien – ugyan már véget ért, ám a csúcspontnak számító eseményre, az ingyen könyv bemutatására csak később, és nem is az eredeti helyszínen hanem a Városházán került sor – írja a . Ez volt a hetedik, jó 300 kiadó jelenlétében megtartott fesztivál, amely immár harmadik éve a Duna menti országok – köztük Magyarország – külön bemutatkozására is lehetőséget teremtett.

Joyce Maynard író-újságíró, a The New York Times bestsellerszerzője tizennyolc évesen lett J. D. Salinger, a Zabhegyező és más kultregények írójának kedvese. Az írónő később memoárban tárta föl közös történetüket: könyve annyira felháborította az amerikai irodalmárokat, hogy Maynardot margóra tették évekre. Mára megbocsátottak neki. Sikerfilm készült Nyárutó című regényéből, itthon pedig hamarosan kapható lélektani krimije, a Lány a hegyen. Joyce Maynard a 168 Órának arról is beszél: voltaképpen az európai kiadók fedezték föl újra.

Színész, rendező, fordító, tolmács, társulatalapító, tanár, dramaturg és még sorolhatnám... Céltudatos, fegyelmezett, dacos, precíz. Örökös újrakezdő és folytonos harcos. Mindennap tapasztalja, hogy a mai világban a tegnap sikere nem nyitja meg az ajtókat. Még ha az nemcsak itthon, hanem a párizsi Molière Színházban vagy épp az Avignoni Fesztiválon esett is meg... Ma az sem számít, ha valaki négy nyelven játszik filmen, színpadon, előadóesteken.

Ennek a különös könyvnek már a műfaját sem egyszerű meghatározni. Persze nem véletlenül: a bizonytalanság, az elbizonytalanítás lényeges elem itt. Az elbeszélő, szigorúan véve, egy halott, akinek végigkövethetjük egész, kalandokban igazán nem szűkölködő életét, sőt halálát is.

A művészetek és a holokauszt viszonyát elemző számos könyv és tanulmány szerzője, a leideni egyetem irodalomprofesszora, Dr. Ernst van Alphen osztja meg gondolatait 2014. november 27-én a Holokauszt Emlékközpontban.

A Vendéglátó-ipari és Kereskedelmi Múzeumban tényleg mindig történik valami. A hétvégén például a Zeke úr legújabb könyvét mutatták be széles érdeklődés mellett (Volt egy feketém, ez a könyv címe, és a budapesti eszpresszókról szóló eposzfolyam újabb, összefoglaló kötetének látszik), két kiváló kávéspecialista, Németh Gábor és Wilhelm Droste celebrálásával. És aztán ott volt még a (viszonylag) új időszaki kiállítás, a plázákról szóló.