Káprázatos holdvilág
Két világháború között, nagyjából a félidőben (tudják: amíg a fegyvert újratöltik) el lehet játszani egy kis spiritiszta szeánsszal, az illúziók káprázatával az azúrparti holdvilág alatt. El lehet bűvészkedni holmi titokzatos, divatos érintkezéssel a túlvilág és az evilági lények között. (Nagy szellemek ha találkoznak...)
Csak hát nagy szellem-e ez a semmiből jött amerikai lány, aki médiumként vetíti a híreket és kérdéseket té s tova? És mit ér vele szemben a magát kínainak álcázó angol illuzionista, aki rendre abban éli ki magát, hogy leleplezi az asztaltáncoltató csalókat? (Mellékesen: a férfi is nehézsúlyú, elefántokat tüntet el a nagyérdemű előtt.) Csupán akkor támad egy filmnyire való feszültség, amikor a leleplező hadműveletek során kiderül: e kalandor és csaló nőszemély maga is a körülmények áldozata, „civilben” bájos, ifjú, szegény és vonzó. Szerethető, sőt szerelmes. Ekkor a mogorva és cinikus és öntelt és önimádó, arrogáns és racionalista, világhírű, beképzelt és mizantróp férfiúnak is megrezzen a lábaszára, pláne, ha feltűnik a páston egy dúsgazdag ifjú vőlegényjelölt is, konkurens, ugyancsak a győzelemre születettek falkájából.
Nincs kétség: bőkezűen szórakoztató filmet vezettek elő ismét a Woody Allen-istállóból: Riviéra, aprólékos gondossággal berendezett, fényűző helyszínek, választékos ruhák, pattanó poénok, gyönyörű öreg autók, bál a parti éjszakában, flört, koktél, dzsessz – mutatványszám a békéből.
A divatos ezotériával pedig éppen egy illuzionista fordul szembe, a valóság racionalizmusára éppen egy bűvész apellál. A romantikus komédiára avatott kézzel ragaszt elbájoló szamárfüleket az alkotó.
(Írta és rendezte Woody Allen. Játssza Colin Firth és Emma Stone – kitűnően!)
Bölcs István
