Elefánt a Hősök terén
Nagyjából tudjuk, hol képzik a kőműveseket vagy a holnap leendő munka nélküli esztergályosait, de arról már fogalmunk sincs, hogyan csinálnak mezei fényképezőgép-kattogtatókból lényeglátó, alkotó fotósokat (fényképészeket, fotóriportereket, vagy ahogy kezdetben nevezték őket: „fényírókat”).
Gondolhatnánk, hogy sejtelmesen derengő vörös fénnyel megvilágított sötétkamrában készülnek, de nem. Épp százéves ugyanis képzőhelyük, a budapesti Török Pál utcai Kisképző, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola fotószakosztálya. Az intézmény ebből az alkalomból kilépett az ismeretlenségből, és mérleget készített: kiállításuk 100 év, 100 fotó címmel a Fészek Klubban két helyen is látható. Jó alkalom ez arra, hogy az első hallgatók készítette, már-már antik és friss fotók dokumentálják a szakma által a léclábakon álló, fadobozos, rézobjektíves kameráktól a ma digitális technikájáig megtett utat.
Amiket látunk, munkadarabok, vizsgapéldányok. Kötelezően előírt és szabadon választott témák, házi feladatok, gyakorlatok. Kiderül belőlük, hogy a múlt század tízes éveiben még javarészt portrék készítése volt a lecke, majd a kínálat lassan kiegészült látképekkel, utcai jelenetekkel, zsánerekkel és hírképekkel. Apró tudósítások ezek hajdani hétköznapokról. A szatyrát a buszmegállóban földre tevő és a Hétfői Híreket lapozó asszonyról, a padon pihenő, fáradt vidéki párról (mellettük a földön demizson és koffer), a telefonfülke előtt türelmesen várakozókról (tantusz), az Áfor-kútnál oldalkocsis motorkerékpárját (IZS) tankoló büszke tulajdonosról vagy a Hősök terén sétáló elefántról. (Bizonyságául annak, hogy az elkapott pillanat megragadásához tehetség és türelem mellett jókora adag szerencse is kell.)
Köszönet a kiállítás rendezőinek, akik elénk tárták ezeket a fekete-fehér korlenyomatokat, hangulatokat, személyes vallomásokat. Megérdemelte volna ez a kiváló anyag, hogy a szakma szempontjából is méltóbb hely, mondjuk a Nagymező utca valamelyik e célra szolgáló fotós kiállítóhelye adjon neki otthont.
Berkó Pál
