Az EU-nak cselekednie kell Magyarországon – ok van elég
Orbán Viktor kormánya szemmel láthatóan a kritikák középpontjában áll–írja a Wiener Zeitung vendégkommentár rovatában Benedikt Lentsch, aki 2013-ban végzett a Bécsi Egyetem politikai tudomány fakultásán, jelenleg pedig az Innsbrucki Egyetem mesterképzésének keretében az Európai politika és társadalom szakon folytatja tanulmányait.
Orbán Viktor miniszterelnök sokat vitatott intézkedései miatt Magyarország több mint öt éve állandó és súlyos bírálatoknak van kitéve. Mindenekelőtt a külföldi médiák fogalmaznak meg részben nagyon súlyos ítéleteket: Magyarország az autokráciához vezető úton halad, belpolitikailag annyira megosztott, mint még soha, külpolitikailag pedig annyira elszigetelt, mint amilyen egyetlen EU-ország sem volt korábban. És már a magyar lakosság is egyre gyakrabban fordul szembe a rendszerrel.
Mindez viszonylag hidegen hagyja a kormányt. A Fidesz a kétharmados parlamenti többségéből különleges legitimitást vezetett le, és választási fülke-forradalomról beszélt. Az ellenzék oldaláról komoly bírálatot váltott ki, amikor a Fidesz választási győzelmét a nemzeti együttműködésről szóló politikai nyilatkozatban jelentette be, és parlamenti határozatban írta elő, hogy e nyilatkozatot valamennyi középületben ki kell függeszteni. A nyilatkozat többek közt kimondja, hogy „46 év megszállást és diktatúrát követően az átmenet két évtizedes zűrzavara után, a XXI. század első évtizedének a végén Magyarország visszanyerte az önrendelkezés jogát és képességét.”
A Nemzeti Együttműködés Rendszeréről szóló nyilatkozat demokráciákban szokatlan, mert az többé nem engedélyezi az ellenvéleményeket a Nemzeti Együttműködés Rendszerével szemben, és Orbán így megpróbálja a jövőbeli politikai döntéseket Magyarország számára egyedüli helyesként igazolni. A nyilatkozat egyes mondatai azt is szugerálják, mintha Magyarországon soha nem lett volna rendszerváltás, és az országot is csak az Orbán-kormány szabadította volna meg a diktatúrától.
Fiatal Fidesz-tagok mondják: „mindenki része lehet a rendszernek, aki egyetért a kormánnyal. Aki nem ért vele egyet, az nem lehet ennek a rendszernek a része”. A cél, hogy kiiktassák az ellenzéki jogokat és ne kelljen eltűrniük semmiféle ellentmondást. Cserében a kormány kisajátítja magának a népakaratot, hogy ő testesíthesse meg a közjót. Így aztán nem tűrik többé az ellenzéki tiltakozásokat, mert azok már fogalmuknál fogva sem szolgálják az egész rendszer javát.
Eközben a kormány megfeledkezik arról, hogy 1990 után szabad és tisztességes választás, alkotmánybíróság, reprezentatív kormány és demokratikus ellenzék jött létre, vagyis valóságosan liberális demokrácia, amelyben a kormánypártok választásokat veszítettek és nyertek, a médiák hivatalosan bírálták a politikusokat, és a polgárok szabadságjogokat élveztek.
Orbán már öt éve próbálja átalakítani az országot. A kritikus szempontok az Alkotmánybíróság függetlenségének hiányától az új alkotmányos rendelkezéseket át egészen a közszolgálati médiák hosszú távú befolyásolásig terjednek.
A magyar lakosság tiltakozásai nem fogják megállítani az ország átalakítását Orbán-kormány szándékai szerint, mivel a Fidesz tovább folytatja az állami intézmények legfontosabb kulcspozícióinak a monopolizálását. Mindenekelőtt arra lenne szükség, hogy az EU szankciókat vezessen be. Nagyon jó ok lehetne végre a cselekvésre, hogy nem régiben Kövér László parlamenti elnök eltávolíttatta az EU zászlaját az ülésteremből.
Fordította: dr. Gonda László
