Pásztor Erzsi sírva idézi vissza, mire vetemedtek az emberek a háború után: Biztos én is ettem belőle, erről nem beszéltünk
Pásztor Erzsi 1936-ban született, a második világháború időszakában kislány volt. Szomorú emlékeket idéz fel egy friss interjúban.
A második világháború alatti és utáni étkezésről készített összefoglalót az RTL Fókusz című műsora, és a riportban nyilatkozik valaki, aki átélte azt az időszakot, így személyes emlékeket mesélhet arról, mit ettek az emberek Magyarországon 1944-45-ben, illetve utána. Pásztor Erzsi színésznőről van szó, aki a nagyszüleivel Újpesten vészelte át a főváros ostromát, de azt mondja, számára az igazán nehéz időszak az ezt követő periódus volt.
Pásztor Erzsi nem akart enni
Magyarországon csak 1944-től voltak érezhetőek a második világháború közvetlen következményei, majd megérkezett a front is. A háborús időszakra Pásztor Erzsi így emlékszik vissza:
„Állandó félelem volt, mert nem tudtuk, hogy mi következik.”
A későbbi színésznő a nagyszüleivel, Újpesten vészelte át az ostromot, aztán az édesanyja hazavitte. Ekkor egy még nehezebb időszak következett, mert egyszerűen nem volt már mit enni:
„Amikor kezdődött ez az ostrom utáni állapot, akkor nem volt, csak kukoricakása. Emlékszem, hogy az asztalnál ültem, akkor már az anyám hazavitt a nagyanyáméktól. Ültem az asztalnál. Hullottak a könnyeim. Az anyukám állt mellettem, és azt mondta: «Erzsike, vissza ne köpd!» Mert forgattam a számban, és nem tudtam lenyelni, mert olyan borzasztó volt. Száraz volt – hát vízben főtt. «Ki ne köpd!» Akkor nagy nehezen lenyeltem, és visszatoltam [a tányért]: «Nem kérek többet!»”
Pásztor Erzsi a könnyekig meghatódik a fájdalmas emlékek felidézésekor, azt is említi az interjúban, hogy beleborzong ezekbe az emlékekbe.
Amiről nem beszéltek
A fővárosban különösen súlyos volt a helyzet 1945 tavaszán-nyarán, mert egyszerűen nem volt mit enni. Pásztor Erzsi hangsúlyozza, hogy annál még a pincében lakni is jobb volt:
„A pincében nem volt rossz életünk. Utána volt nagyon rossz. Amikor semmi nem volt. Ugye nem voltak üzletek, nem volt szállítás. Néha krumplit hoztak valahova. És a lovak, amik elpusztultak... Kimentek az emberek és belevágtak a lovakba. És a lóhúsból csináltak valamit. Biztos én is ettem, nem tudok róla. Erről soha nem beszéltünk.”
Érdemes végignézni az alábbi teljes videót.
(Kiemelt kép: RTL/Fókusz)