Pásztor Erzsi szívszorító dolgot árult el a rákbetegségéről: Öt évig beszélni sem nagyon tudtam erről

Pásztor Erzsi évekig beszélni sem tudott arról, hogy rákos volt.

2025. április 2., 10:18

Szerző:

Pásztor Erzsi színésznővel készített interjút a Blikk című lap, és a téma a 88 éves legenda betegsége. Pásztor Erzsinél 2018 elején találtak végbélrákot. A színésznőnél több műtétre volt szükség, kapott kemoterápiát és sugárkezelést is, majd 2018 őszén tért vissza a színpadra. Akkor erről keveset lehetett tudni, mivel a Pásztor Erzsi direkt nem beszélt a betegségéről – a számára ez is a terápia része volt.

Pásztor Erzsi így szállt szembe a rákkal

A friss interjúban Pásztor Erzsi hangsúlyozza, hogy mindannyian másmilyenek vagyunk, mindenkinek más lehet az útja a gyógyuláshoz, így ő egyszerűen csak azt meséli el, hogy ő hogyan vészelte át ezt az időszakot.

„Nekem az vált be, hogy nem hoztam szóba a témát, magamban rendeztem el. Persze, a családom tudta és a legközelebbi barátok, kollégák is, de tisztában voltak azzal, hogy nem akarok erről beszélni. Akiről pedig tudtam, hogy sajnálkozó vagy depressziós típus, azt kiiktattam az életemből”

– meséli Pásztor Erzsi. Amikor a jelenlegi állapotáról kérdezik, akkor a következőket feleli:

„Tünetmentes vagyok. Bár már hét éve volt, öt évig beszélni sem nagyon tudtam erről. Most már könnyebben emlékezem vissza a nehéz időkre, de csak annyit tudok mondani, hogy jelenleg egészséges vagyok.”

Pásztor Erzsi összeomlott a műtét következtében

A Rákgyógyítás című oldal kedvéért mégis tett egy kivételt Pásztor Erzsi még 2019-ben, amikor adott egy rövid, de igen belemenős interjút a betegségéről. Ekkor is azzal kezdte, hogy nem szeretné, hogy őt a közönség a betegséggel azonosítsa, és mesélt arról is, hogyan viselte a rendszeres kemoterápiát majd az azt követő műtétet.

„Végig játszottam a kezelések alatt. 2018 tavaszán kezdődött öt kemoterápiával, azt egy hónapig majdnem minden nap sugárterápia követte, utána még öt kemoterápia. Ez idő tájt egyetlen előadás sem maradt el miattam! Később sajnos már igen. Amikor vége lett a kezeléseknek, valószínűleg elérte a szervezetem a terhelhetőségének a határát. Borzasztó rosszul lettem, nem részletezem. Annyira legyengültem, hogy ki sem tudtam jönni a lakásból. Azt gondoltam, a nehezén már túl vagyok, majdcsak megerősödök. De még csak ezután jött a java! A kezelések ugyanis csak előkészítették a műtétet. Az operáció előtti konzultáción a sebész szavai letaglóztak. Akkor közölte: elkerülhetetlen a végbél kiültetése a hasfalra. Azzal biztatott, hogy ez csak átmeneti lesz, de akkor is összeomlottam. Végül azt mondtam neki: a kezébe adom az életem, cselekedjen tapasztalata és belátása szerint. Megtörtént a műtét”

– így emlékezett vissza Pásztor Erzsi az akkor még viszonylag friss élményekre. És még talán azt a bekezdést is érdemes a legérdekesebbek közé kiemelni, amelyben a színésznő arról beszél, milyen az, ha az ember országosan ismert személyiségként kerül kórházba:

„Én imádom, ha felismernek, örülök, ha megszólítanak, rengeteg szeretetet kapok. De amikor az onkológián vagy a sugárkezelő előtt várakozva éreztem, hogy rólam pusmognak, azt nehezen viseltem. Láthatatlan szerettem volna lenni. Ez azután majdnem teljesült is, mert egy idő után úgy lefogytam, olyan cefetül néztem ki, hogy már nemigen ismertek rám. Belenéztem a tükörbe reggel, és azt mondtam: «teremtő Istenem, Erzsi, te meg hogy nézel ki!» Úgy képzelem, hogy a tébolydában lehetnek olyanok az emberek, mint amilyen akkor én voltam: aki még nem veszélyes, de már nem sok választja el attól. Amikor tolószékben vittek a vizsgálatokra, eltakartam az arcomat. Hiú vagyok, szégyelltem ahogy kinéztem, lógott rajtam minden, a hajam épp csak megmosva, de szanaszét. Egyszer egy nővérke azt tanácsolta: «Erzsike, amikor tolják valahova, könyörgöm, ne beszéljen! Mert még két szobával arrébb, egy ágyban fekvő idős asszony is rákérdezett már, hogy ugye valami színésznő hangját hallotta a folyosóról.» Hát egy kicsit csöndben maradtam, ami azért nem jellemző rám.”

(Kiemelt kép: RTL.hu)