Trokán Péter aggasztó nyilatkozata: Keserűség, hogy ennek az életnek belátható időn belül vége lesz
Trokán Péter 78 éves, és azt mondja, egyre nehezebben tanulja a szöveget.
A Kultúra.hu rendkívül érdekes és elgondolkodtató interjúját szúrta ki a Blikk: Trokán Péter az interjúalany. Nyilván nem sok mindenkinek kell őt bemutatni, aki Magyarországon élt a '80-as és '90-es években, hiszen ő játszotta Jánost a Szomszédokban. Aki a fiatalabb generációhoz tartozik, az inkább csak a színpadon láthatta a most 78 éves színész, aki a tévében kevesebbet szerepel mostanában, de 2008–2020 között a szombathelyi Weöres Sándor Színház tagja volt, 2020. óta pedig a székesfehérvári Vörösmarty Színház színésze. Sőt, szeptembertől az Erkel Színház nézői is láthatják majd őt, két szerepe lesz majd ősztől Budapesten.
Trokán Péter egyre nehezebben jegyzi meg a szöveget
Mint pályatársai közül sokan, Trokán Péter sem tervezi, hogy egyhamar felhagyjon a munkával. Pedig legyen is bármilyen jó formában a korához képest, azt mondja, bizonyos dolgokon azért érzi az évek múlását. Arra a kérdésre, hogy előfordult-e vele valaha, hogy elege lett és nem akart többet kamera elé állni vagy deszkákra lépni, Trokán Péter így felel:
„Manapság érzek néha ilyesmit, amikor észreveszem, hogy egyre nehezebben tanulom a szöveget. Nő bennem a feszültség: nehogy valami történjen a színpadon, nehogy leblokkoljak! Az agyam már nem olyan friss, mint 20-25 évvel ezelőtt, ezért kidolgoztam magamban a metódust, hogyan védjem ki a növekvő színpadi stresszt. Amikor ezen túllépek, minden megy, ahogy korábban, de egyre kevésbé magától értetődően.”
Trokán Péter hozzáteszi, hogy ezzel együtt is nagyon szeret dolgozni és esze ágában sincs nyugdíjba menni, mint ahogy a nála több, mint egy évtizeddel fiatalabb Csuja Imre pont nemrég jelentette be a visszavonulását.
Trokán Péter arról beszél, amire nem szabad gondolni
Szintén elgondolkodtató, amit Trokán Péter az interjú legvégén mond az életkoráról:
„Természetesen mindent elkövetek azért, hogy jó formában maradjak: 25 éve mindennap úszok, bárhol vagyok. Nem érzem magam öregnek, azt majd 85 fölött, ha megérem. Egy kicsi keserűség van csak bennem, hogy – ha nem is szabad erre gondolni – ennek az életnek azért belátható időn belül vége lesz, a fene egye meg, pedig olyan jó lenne még nagyon sokáig maradni ezen a gyönyörű világon.”
(A kiemelt képet készítette: Stekovics Gáspár. Forrás: Wikipédia)