A Tompos Kátya Alapítvány szívszorító beszámolót adott a színésznő utolsó napjairól: A szalagcímek martak, Kátya összeomlott
Immár több, mint egy éve, hogy elhunyt Tompos Kátya, és a róla elnevezett alapítvány most megírta, pontosan mi történt azokban a napokban, mi vezetett a szervezet létrejöttéhez.
Tavaly május 9-én volt, hogy Tompos Kátya betegségének híre bejárta a magyar sajtót. Akkor is tudni lehetett, hogy emiatt a színésznő még rosszabbul lett, hiszen nem akarta, hogy nyilvánosságra kerüljön, hogy rákkal küzd. A hír nyomán azonban azonnal gyűjtés kezdődött, az összeg azonban túl későn érkezett: a színésznő 2024. május 31-én, 41 évesen elhunyt. A róla elnevezett alapítvány Facebookján most megjelent egy beszámoló arról, hogy Tompos Kátya hogyan élte meg ezt a nagyjából három hetes időszakot, ami betegsége hírének nyilvánosságra kerülésétől az elhunytáig tartott.
A Tompos Kátya Alapítvány beszámolója
A Tompos Kátya Emlékoldalon a következő közlemény jelent meg hétfőn este az alapítvány eredetéről, illetve létrejöttéről, megszólítva az alapítvány támogatóit, illetve követőit:
„Kátya tavaly május elején egy nagyon nehéz fizikai és megtépázott lelki állapotban tért haza a sokadik megerőltető külföldi kezelésről. És bár volt néhány apró, de reménykeltő jel, hogy talán mégis a «lehetetlen» irányába fordíthatjuk a gyógyítást, elfogytak az anyagi lehetőségek a folytatásra. Kuratóriumunk tagjai közül többen is – Kiss Edit, Hrutka Róbert, Szemenyei János – ekkor már javában szerveztek egy szegedi jótékonysági koncertet, és ennek kapcsán végül tavaly május kilencedikén reggel kilenc órakor Kátya betegsége végigfutott a sajtón...
A szalagcímek martak és sebeztek, a telefonok megállás nélkül csörömpöltek, az emailek, messengerek, whatsappok, viberek felrobbantak, majd lefagytak.
Kátya pedig összeomlott.
Az a csütörtök egyszerre végtelenné lett, és Kátya minden percében megbánta, hogy végül beleegyezett abba, ami történt. Nem maradt sem elszántsága, sem ereje a további küzdelemre, épp akkor, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. Ezt próbálta elkerülni éveken át, annak érdekében, hogy minden erejét a gyógyulásra fordíthassa.
Aztán valahogy egy rettenetes péntekké szelidült az embertelen csütörtök, s mire szombat lett, némi fény költözött a hajtincsei közé. A szegedi gálaestre huszonnégy óra alatt elfogyott az összes jegy, hétszáz ismeretlen ember rohant és állt össze segíteni.
«És egyszer csak úgy lett, hogy életre kelt
És babázni tanított embereket
És azok is választottak mind babát
És elénekelték az összes dalát»
Kátya még mindig sírt, de talán már kicsit a meghatottságtól is. Aztán hír érkezett arról, hogy talán már össze is jött a pénz a következő kezelésre. Aztán pár nap után már nem csak a következő kezelésre, hanem az összes tervezettre. Aztán telefon érkezett, hogy a segítség nem apad, a segíteni akaró emberek jönnek mindenfelől, és még az is lehet, hogy eljutunk a Pennsylvania-i egyetemre, ahol ekkor már egy kifejezetten Kátyára szabott hipermodern kezeléssel várták. A Shanghaj-i egyetemen hasonlóképp. Kátya is megnyugodni látszott.
De valójában, nem megnyugodott, valójában töprengett, tervezett, máshol járt, valahol, ahová csak Ő juthatott el azokban a zaklatott napokban. Néhány nappal később pedig elszántan közölte: az összegyűlt pénz «mindenképp fontos dolgokra, súlyos betegek segítésére menjen.» És ez a gondolat felülírt számára minden kínt, amit a megelőző napokban kellett megélnie. De akármennyire is éltette, szándékait végül mégsem válthatta valóra és úgy tűnt, szenvedése és erőfeszítési hiábavalóak maradnak.
Kátya immár egy éve nincs közöttünk és a hiánya mit sem csitul. A történtek elfogadhatatlansága viszont a Tompos Kátya Alapítvány életre hívásához vezetett, azzal a céllal, hogy az Ő nevében és szándékai szerint cselekedjünk. Kátyát nem tudtuk megmenteni, Ő viszont megmenthet minket, csak segítenünk kell Neki, ahogy kérte. Ezért az Alapítvány néhány hete nemcsak egy beteg fiatal színművész támogatását kezdte el, de a Kátya emlékére rendezett márciusi koncert bevételéből átadta első adományát egy Kátyához hasonlóan külföldi kezelésre szoruló fiatal édesanya számára is.
Abban reménykedünk, hogy amikor támogatóink adományait és rendezvényeink bevételeit Kátya akarata szerint «súlyos betegek segítésére», betegség miatt munkájukat vesztett színművészek támogatására, vagy a Tompos Kátya-díj révén a Kátya fényét idéző fiatal előadóművészek elismerésére fordítjuk, a felderengő világosságban megláthatjuk, ahogy ránk mosolyog.
És mindaddig, amíg van miért ránk mosolyognia, talán mégsem kell nélkülöznünk Őt.
Ez a Tompos Kátya Alapítvány küldetése.”
Az alábbi poszt tartalmazza a fentieket. Az alapítvány egyébként májusban utalta ki első adományait. Az egyik adományozottnak a havi megélhetéséhez, míg egy másiknak a kezelési költségeihez járultak hozzá. Ezeket az első segítő-támogató kifizetéseket még továbbiak fogják követni.
(Kiemelt kép: Tompos Kátya Facebookja)