Rozsdafreskók

Képei olyanok, mintha az alkotó mikroszkópon keresztül figyelné az utcai világ hanyatlását, ereszek, kapualjak, csatornatetők rozsdáit, falak repedéseit, fémek és üvegek karcait, idő tépte plakátot, a jelen szivárgásait. Amit mi észre sem veszünk, azt ő ezerszeresre nagyítva látja, és újraformálja: alkotássá.

A mikroszkópos hasonlat nem véletlen.

– Eszembe juttatja a szövettant. Rajongtam az orvosi egyetemen a szövetmetszetek színes és absztrakt látványáért – mondja a 168 Órának Gadó Klára.

Aki, noha gyerekkora óta fotózik – a papája tanította meg rá –, nem hivatásos fotós. Az orvostudomány professzora ugyanis. Szereti a munkáját, a betegeit. Fotói voltaképpen a világ szövetének metszetei.

Szerinte inkább csak arról van szó: más képkivágásban látja a világot, amelynek a kopásait fotózza. És bosszankodik, amikor egy házfalat felállványoznak az újravakoláshoz, mert akkor ő elveszít egy „repedést”, egy fontos korróziós témát.