Orbán strómanjai

Szelestey Lajos sajtószemléje

Szinte minden fontos sajtóorgánum bő terjedelemben írt a múlt heti magyarországi eseményekről. Ezekből az újságcikkekből válogatottunk.

L’Espresso
„Orbán atyámuram – ügyes, nepotista, megalomán, autoriter, nagyon populista –; így tartja kézben az országot a miniszterelnök.” Ezekkel a szavakkal mutatja be a magyar kormányfőt a vezető olasz hetilap. A riport a felcsúti stadionnál kezdődik, amely az újságíró szerint Orbán Viktor egyre erősödő nagyzási hóbortjának szinte komikus jelképe. Majd a helyszínen megszólaltat egy éppen arra járó budapesti ápolót, akinek kórházában nincs pénz a fizetésekre, de még az injekciós tűkre sem. Ahogyan összeszedték a pénzt a stadionokra, mutatja, hogy a politikus miként összpontosította saját kezében a politikai és a gazdasági hatalmat. Orbán ma már az ország öt leggazdagabb embere közé tartozik. Mészáros Lőrinc története abba enged betekintést, miként is működik a hatalomra jutott populizmus országa. Az egykori gázszerelő nem egészen tíz év alatt 20 millió eurónak megfelelő vagyont halmozott fel, a dombtetőről gyakorolja hatalmát, mint egy abszolutista uralkodó, és ellentmondást nem tűrően utasít vissza minden interjúkérést. A miniszterelnök strómanok révén szilárdította meg vagyonát, így rejtve el annak eredetét a közvélemény elől, miközben talpig becsületes, a szocialista oligarchákkal hadakozó ember képét alakította ki magáról a közvéleményben. De nem egyedül gazdagodott meg: új vállalkozói osztályt hozott létre, amelybe kizárólag megbízható barátokat engedett be. Közben Magyarország nyolc év alatt a 42.-ről az 54. helyre csúszott vissza a Transparency International korrupciós listáján. A Szabadság téri emlékmű kapcsán a beszámoló rámutat, hogy Orbán ügyesen manipulál a magyarok nemzeti betegségével: hogy ők csak a történelem áldozatai voltak és azok ma is. Az antiszemitizmus soha nem tűnt el az országból, a kormányfő ezt is ügyesen kihasználja arra, hogy ellenőrizze a tömegeket.

The Economist
A brit hetilap úgy értékeli, hogy egyre több a tüntetés Magyarországon, ám ez nemigen befolyásolja a kormányfőt. A tiltakozókat, akik a korrupció és a hatalom központosítása ellen vonultak fel, részben bátorítja, hogy Amerika mindinkább bírálja a magyar vezetést. Nincs könnyű dolguk a tiltakozóknak, mert nem reálisak a követeléseik, beleértve a kabinet lemondását is. Az idén a Fidesz három választást nyert, bár az EBESZ szerint részben azért, mert a maga javára firkálta át a vonatkozó törvényt. Ám a balliberális ellenzék széttagoltsága arra utal, hogy az az alternatíva nem vonzó. A kivándorlás szintén a kormányellenes tábor ellenében hat, ugyanis főleg a fiatal, több nyelvet beszélő, képzett és vállalkozó kedvű rétegek mennek el. Sokan közülük azért, mert nem látnak jövőt a maguk számára a Fidesz-érában. Orbán már többször értésre adta megvetését a liberális normákkal szemben, de még soha olyan egyértelműen nem, mint a nyáron Tusnádfürdőn. Az EU képtelennek bizonyult, hogy megfékezze a politikust, vagy az unió csak nem volt hajlandó lépni. A nyomás inkább Amerikából jön. A kormánypárton belül erősödik az aggály, hogy bölcs dolog-e szembeszállni a világ szuperhatalmával.
Neue Zürcher Zeitung
A magyarországi tüntetések egyik célpontja a korrupción és a nyugati irányzat feladásán túl az Orbán-kormány „unortodox” pénzügyi és gazdaságpolitikája. Ismét önkényesen emelnek adókat, ami elriasztja a külföldi befektetőket, de a lakosságot is megterheli – írja a tekintélyes svájci napilap. A most elfogadott költségvetési tervezet is alátámasztja ezt. Az internetadót ejtették ugyan, de helyette más adók lépnek be. Így meglepetésszerűen kiterjesztették a reklámadót, amely csak az RTL Klubot sújtja, és keményítik az élelmiszerláncokra vonatkozó szabályozást is, leginkább a külföldi kézben lévő hálózatokat megcélozva. A hazai fogyasztók tiltakozását ugyanakkor az váltotta ki, hogy többet kell majd fizetni az alkoholért és a szappanért. A különadók az orbáni gazdaságpolitika fontos pillérét alkotják. A Nemzetközi Valutaalap szerint a magyar állam jelentős, illetve egyre nagyobb részben finanszírozza magát az ilyen adókból. Ám az ezzel járó problémák nyilvánvalók: erősen torzítóan hatnak, és elűzik a külföldi beruházókat, akikre pedig az országnak nagy szüksége lenne a modernizáláshoz. További akadály a jogbizonytalanság, lásd a devizahitelek kényszerű átváltását. E politikának azonban csak egyik része a külföldi konszernek messzemenő megvetése. Mindent egybevetve, a lakosságnak kevés haszna van Orbán politikájából, mert bár az energiadíjak csökkentésére kényszerítették a szolgáltatókat, ám más adók és járulékok emelkednek. Az állam a GDP felét osztja el újra. A nagy állami befolyás az egyik fő oka annak, hogy Magyarország gazdaságilag 10 évvel lemarad a lengyelek, a csehek vagy a szlovákok mögött, noha 25 éve még a legjobb esélyekkel indult. Nem tudni, mennyire bizonyulnak hatásosnak a tüntetések, ám választások csak három és fél év múlva lesznek, ezért százezrek vándorolnak ki.
Die Welt
Putyin nemcsak Ukrajnát akarja megosztani, hanem Kelet-Európában is igyekszik lehetőleg minél több befolyást visszaszerezni – írja a befolyásos német napilap. A terv részben be is válhat, mivel a térségben a társadalom széles rétegei 25 évvel a rendszerváltás után mélyen csalódtak a Nyugatban. Emellett az érintett államokban egynémely politikusok úgy kalkulálnak, hogy az orosz elnök megnyerheti az új hidegháborút. Azaz ki kell egyezni a Kremllel. Különösen Magyarországon nagy a kiábrándultság, főleg azért, mert kezdetben itt volt a legnagyobb a lelkesedés és a remény. Ám negyedszázad után sokan úgy vélik, hogy sorsuk nemhogy jobbra, hanem inkább rosszabbra fordult. A keresztény-konzervatív oldal számára az állítólagos közös értékek nem bizonyosodtak be, mert a Nyugat viszonylag liberális beállítottságú. A csodálat pedig felháborodásba csapott át a külföldi bankok és konszernek állítólagos mohósága, illetve a brüsszeli és a washingtoni politikai nyomás miatt. Ebben a helyzetben Orbánnal szemben egyenesen az a gyanú, hogy elfordul Nyugat-Európától, és Oroszországhoz törleszkedik. Ám az a veszély, hogy összeáll az oroszokkal, nem fenyeget a részéről, csak akkor, ha közel kerül a bukáshoz. Jelenleg saját hibák sora és a nemzetközi nyomás ingatja meg a népszerűségét. Az elvesztett hívek leginkább a Jobbikhoz vándorolnak át, amely egy nap kormányra kerülhet. A Déli Áramlatban az EU és az USA annak világos jelét látja, hogy Moszkva előnyös energiamegállapodásokkal magához akarja láncolni ezeket az országokat. Miközben már működik az Északi Áramlat. Sem a magyarok, sem a bolgárok, sem a szerbek részéről nem nem áll fenn közvetlenül az a veszély, hogy az oroszok oldalára sodródnak. De idővel megtörténhet, hogy növekszik a távolság a Nyugattól, és pragmatikus alapon végbemegy a közeledés az oroszokkal.