Szinglik társas játéka

Szociológusok állítják: elsősorban gazdasági kérdés, mennyire válnak vonzóvá az alternatív együttélési formák. A választás azoknak adatik meg, akik nem szorulnak a másik keresetére.

A függetlenségre való törekvés mellett a bizalom hiánya is a szingliéletmódhoz vezethet. Manapság ugyanis gyanakvóbbak az emberek, mint egy-két generációval ezelőtt. Megdőlni látszik a klasszikus „jóban-rosszban” elv: a szinglik közül sokan nem hisznek abban, hogy a másik kiáll mellettük a bajban. Tartanak attól is, hogy a szoros párkapcsolat a karrierjük kárára mehet.

Diploma után

Másfelől: a nők társadalmi helyzetének változása is erőteljesen befolyásolta a szingliség kialakulását. Az autonóm, ambiciózus nő diplomaszerzés után sokáig csak a karrierjének, munkájának él. Mire eljut a családalapítás ötletéhez, elmúlt felette az idő. Ha pedig vezető lesz a munkahelyén, hozzászokik az egyedül harcoló szerepéhez.

Kutatások szerint ezért a szinglik önazonossága erőteljesebb másokénál. Individuálisabbak, s mivel egyedül élnek, jobban odafigyelhetnek saját szokásaikra is. Például a diplomás szinglinő akar és képes is önállóan gondoskodni magáról. Igényes, szereti a különleges éttermeket, márkás ruhákat, kozmetikumokat. Az egészségére és a kultúrára is sokat fordít: felbukkan edzőtermekben, de gyakran jár színházba, moziba, hangversenyekre is. Mindez minőségi garanciát jelent számára.

S mert a szingliséget alapvetően az anyagi helyzet határozza meg, nem véletlen, hogy itthon is egyre több cég „szakosodik” a szinglik minőségi igényeinek kielégítésére. Utazási irodák újabban egyedülálló nőknek és férfiaknak is szerveznek külön utakat. Nemcsak nyáron. Hiszen a szinglik életvitelében a kikapcsolódás nem évszakfüggő. Sőt: mind többen inkább az őszi és téli utakat választják. Akár a pár naposokat is.

Gyurkovics Lívia, a TdM Travel ügyvezető igazgatója azt mondja: bár külföldön már régóta igen keresettek az ilyen utazások, nem pusztán onnan vették az ötletet a szingliutak indításához.

– Az utóbbi években feltűnő volt:
a csoportos – akár belföldi, akár külföldi – utazásainkon lényegesen több az egyedülálló, mint korábban.

A „páros útitársak” pedig zavarják a szingliket. Az ő helyzetüket akartuk megkönnyíteni azzal, hogy hasonló életvitelűek társaságában utazhatnak. Felmértük a szokásaikat is: míg a harmincasok inkább tengerparti üdülésekre fizetnek be, a negyven felettiek a kulturális körutakat kedvelik.

A Proko Travel vezetője, Prónay Gyula szerint a szinglik nagy része leginkább párkeresés végett jelentkezik a különféle utazásokra. Ezért a Proko Travel szintén külön utakat kínál az egyedülállóknak.

– Így legalább nem érzik magukat kirekesztve. Elsődleges célunk a kötetlen, az ismerkedést elősegítő, kulturált környezet megteremtése – említi Prónay.

A nemek aránya

Hozzáfűzi: mivel az ilyen utakra főleg nők jelentkeznek, az iroda „mesterségesen” szabályozza a nemek arányát. Csak akkor indítanak szinglicsoportot, ha a létszám legalább negyven százaléka férfi.

Utasi Ágnes szociológus úgy véli: az ilyen találkozások többnyire nem vezetnek eredményre. Az ok: a férfiak valóban jóval bátortalanabbak, több a nő a szingliknek kínált rendezvényeken, eseményeken.

– Ráadásul a résztvevők a sikertelenséget kudarcként élik meg. Márpedig a büszke, önálló léthez szokott szingli nem jól tűri a visszautasítást. És míg a nők többsége természetesnek tartja, hogy bármelyik fél kezdeményezheti a kapcsolatot, a férfiak még mindig ragaszkodnak az udvarláshoz. De miközben riasztják őket a rámenős nők, ők maguk nem kezdeményeznek.
Utasi egyik kutatásában a harmincas, nagyvárosi, diplomás egyedülállók életmódját vizsgálta. Csaknem hétszáz budapesti és szegedi fiatalt kérdezett meg. A válaszokból kiderült: az esetleges párkapcsolatok főként baráti körökben születnek. De sokan próbálkoznak az internetes társkereső fórumokon: a világháló anonimitása megvéd ugyanis az esetleges kudarcérzettől.

A kutatás szerint nehéz helyzetben vannak a harmincas szinglinők, mert a hasonló korú egyedülálló férfiak jellemzően az egy korosztállyal fiatalabbak között igyekeznek partnert találni. Más felmérések azt is mutatják: az egyedül élő férfiak többsége alulképzett, és falun él, az életútjuk aligha keresztezi a nagyvárosi szinglinőkét.

Tény az is: a szinglik többsége nem választja ezt a létformát, hanem rákényszerül párkapcsolatainak a kudarca okán. Utasi felmérésében a megkérdezetteknek mindössze tíz százaléka mondta azt: nem volt még párkapcsolata. És csak hét százalékuk jelentette ki: nem is keres társat.

– Ennyi „önkéntes” szingli régen is volt. A probléma társadalmi súlyát az adja, hogy a mostani egyedülállók többsége csak átmenetinek tekinti a szingliséget. Tehát nem önszántából él egyedül. S bár a mai szinglik élete jóval szabadabb, modernebb, függetlenebb – a szabadságnak ára van: az elmagányosodás.

Arany középút

A szociológust egyébként a szolidaritáskutatás vezette a szinglikérdés vizsgálatához. Illetve az a felismerés: a modern társadalomból kiveszett az összetartás. Ennek hiánya is „felelős” a szingliéletmód elterjedéséért. Nem működik párkapcsolat ott, ahol nincs feltétlen bizalom két ember között. A személyes kapcsolatok felbomlása pedig egyenes következménye a közösségek szétesésének, az elmagányosodásnak.

Utasi Ágnes szerint komoly társadalmi kérdés, hogy mi a fontosabb: az egyre elhatalmasodó individualizálódás, a pénzhajhászás, vagy a közösségek újraépítése? Vélhetően az arany középútra kell törekedni: a tradicionális és a modern társadalom értékeinek összhangjára.