Lesz-e neutronkutatónk?
Debrecen még versenyben van a svédországi Lunddal az európai neutronkutató intézet (ESS) megépítéséért folyó párviadalban. Az intézet, amely áttörést ígér az anyagtudományban – például az információtárolásban vagy a fehérjekutatásban is – évi 100 millió eurós költségvetésével megduplázná a Magyarországon folyó természettudományos alapkutatások anyagi bázisát, új lendületet adhatna a hazai innovációnak. Tudománydiplomáciánk azonban azt sugallja, hogy számunkra felcserélhető ez a beruházás: nekünk alkalomadtán más, kisebb intézmény is megfelel. Az ESS elvének kidolgozójával, Mezei Ferenc akadémikussal BARÁT JÓZSEF készített interjút.
Elismerten ön a legjobb neutronfizikus a világon. Jelölték Nobel-díjra is. Fájdalmas dolog tudomásul venni, hogy azt évről évre másnak ítélik oda?
Nobel-díjra nem számít az ember. Az élet rendje meg az, hogy a jelöltek többsége soha nem lesz Nobel-díjas.
Európa arra készül, hogy az Egyesült Államok és Japán után egy az övékénél korszerűbb, hatékonyabb neutronkutató központot építsen. A helyszín még vitatott, de a tudományos vezető személye nem: mindenki önt akarja irányítónak. Ön viszont Magyarországot, Debrecent szeretné helyszínnek. Van-e szava a hely kiválasztásában?
Tény, hogy a létesítmény arra az elvre épül, amelyet én dolgoztam ki. Az intézet élén várhatóan profi menedzser áll majd, rám szakértőként számítanak. Komoly felelősséget vállaltam, amikor kijelentettem, hogy Debrecen megfelel a szigorú feltételeknek. Ez azonban meggyőződésem.
Sajtóhírek szerint a legesélyesebb helyszín a svédországi Lund, amely egy informális találkozó után már győztesnek is hirdette magát. Ott önnek egyetemi tanári állást is ajánlottak, és több újság tudni vélte: ha elfogadja a svéd ajánlatot, a Nobel-díj is megérkezett volna. Ön azonban nem ment oda. Hogy áll most Lund?
A helyszín kiválasztása bonyolult folyamat. Ez azoknak az országoknak a szuverén döntése, amelyek részt vesznek majd az ESS létrehozásában és használásában, tehát anyagilag hozzájárulnak. Az unió cseh elnöksége alatt az ottani tudományügyi minisztérium vállalkozott arra, hogy segíti az ESS helyszínének kiválasztását.
A csehek május 28-án munkavacsorát adtak Brüsszelben, ahol jelen volt egy tucatnyi ország képviselője. Nem világos, hogyan választották ki őket, mert a velünk szomszédos országokat – amelyek minket támogatnak – nem hívták meg. Kétségtelen viszont, hogy az ottani közvélemény-kutatásnak az lett az eredménye, hogy a többség a svédek mellett állt ki. Ezt követően Bilbao visszalépett, és a csehek a részt vevő országok kormányait megkérték, hogy adjanak hivatalos szándéknyilatkozatot június végéig.
Azóta csak annyit tudunk, hogy kevés ilyen nyilatkozat futott be. Ez igazolta a magyar kormány álláspontját, hogy fenntartja Debrecen jelöltségét, amíg nincs jogilag értékelhető döntés. A lényeg, hogy a nagy országok közül a franciák már letették a voksukat Lund mellett, de a németek még nem döntöttek, a britekről pedig azt sem tudni pontosan, hogy részt vesznek-e a projektben. Mindez tehát semmivel sem jelent többet, mint ha egy labdarúgó-mérkőzés szünetében a svéd csapat egy-nullra vezetne. Nem szabad feladni!
A neutronkutató negyven évre négyezer embernek teremt kutatási lehetőséget. Mind az építkezés, mind pedig az üzemeltetés idején évi 20-25 milliárd forint áramlana az országba, és a svédek szerint a közvetett gazdaságélénkítő hatás évente 300-400 millió euró nemzetijövedelem-növekedés lenne.
Igen, ez pontos. Ráadásul az a kutatási kapacitás, amelyet az ESS hoz létre, egyenértékű a Magyarországon folytatott teljes természettudományi alapkutatáséval, tehát a maga évi 100-110 millió eurójával az Akadémia teljes költségvetését tenné hozzá az itthon folyó kutatáshoz.
De mibe kerülne ez nekünk? Mennyi pénzt kell letennünk az asztalra az építkezés idején, hogy megkapjuk a lehetőséget.
Ilyen nagy projekteknél a helyszíntől elvárják, hogy az építési költségeknek legalább a felét vállalja. A teljes öszszeg 30 százaléka azonban visszatér az államkasszába. A lényeg, hogy a kormány által nyolc évre megszavazott 90 milliárd forint már az építkezés végére nagyjából megtérül. Utána pedig jön negyvenévi működtetés, igen jelentős államháztartási haszonnal.
Mindenesetre az alacsonyabb építési költségek miatt Debrecen egész Európának olcsóbb lenne, mint Lund.
Ez így van. Az ESS 300 millió euróval olcsóbban megvalósítható nálunk, mint Svédországban. A megtakarított összeget pedig egyéb tudományos célokra lehetne fordítani.
Hogyan lobbizik a magyar? Vagyunk-e olyan jók a nemzetközi érdekérvényesítésben, mint egymás ócsárolásában?
A válasz nem fogja meglepni. Sajnos egymás csepülésében vagyunk jobbak. A kormányfői, miniszteri szinten folytatott lobbizásban sok minden jól ment, de ha összehasonlítjuk azzal, hogy a svédek hogyan próbálták befolyásolni a nemzetközi politikát, akkor egyértelmű, hogy eddig nem voltunk elég elszántak.
Most tehát a németeknél kellene keményen ringbe szállnunk.
Igen, méghozzá olyan intenzitással, mint ha egy olimpiáról lenne szó. De a tét igazából még annál is nagyobb. Hadd említsem Grenoble példáját, amely azért szemléletes, mert ott 1968-ban rendeztek téli olimpiát, és ’67-ben döntöttek úgy, hogy a német–francia közös neutronkutatót ott építik fel. Ha most, negyven év után megvizsgáljuk, hogy minek volt nagyobb hatása a város fejlődésére, akkor egyértelmű, hogy a neutronkutatónak, amelynek tevékenysége nyomán más jelentős intézetek is települtek oda. Ez a példa is mutatja, hogy nekünk egy olyan csúcsberendezést kell idehoznunk, amelyből nem lesz több a kontinensen, mert az ide fogja vonzani egész Európa legjobb koponyáit. Ha olyasmit építünk, amiből több van, akkor a költségek igen nagy részét nekünk kell állnunk a működtetés alatt is, másrészt a külföld első vonalbeli tudósai nem jönnek hozzánk.
Amikor olyan intézményről beszél, amelyből több is van Európában, nem arra a nagy teljesítményű lézerre gondol, amelyről úgy hírlik, hogy Szegeden épülhetne fel, ha nem kapjuk meg a neutronkutatót?
Én nem a lézert ellenzem, én egy európai csúcsberendezés Magyarországra hozatalát szorgalmazom. A lényeg: a követségektől érkezett visszajelzések azt mutatják, már eddig is sok zavart okozott, hogy nem tettük világossá, mit akarunk. Az unióban a svéd pályázat hívei máris azt terjesztik, hogy a magyaroknak jó más lehetőség is, hiszen maguk mondogatják: ha nem kapják meg az ESS-t, akkor megelégszenek kevesebbel, valami mással is. Nos, ha az ember az olimpiáért küzd, akkor álmában se gondolja, hogy mással is megelégedhet. Már csak azért sem, mert az látszik. Ha pedig sikerrel vette a szakmai megmérettetést, és a célba vett olimpia mégsem sikerülne, akkor se érje be egy ifjúsági tekebajnoksággal!
Hogyha végül Lund nyer, akkor elmegy oda? A lapok szerint ez növelné az esélyét a Nobel-díjra.
Hagyjuk ezt a spekulációt! Foglalkozzunk azzal, hogy Debrecenért kell küzdenünk!
