Feketén vett győzelmek

Kívülálló nem is hinné, mi mindennel lehet üzletelni manapság a számítógépes játékok világában. Igen jövedelmező például a közösségi szerepjátékokhoz kötődő áruk feketekereskedelme. Aki effélét nem játszott még soha, jó, ha figyel. A hátteret Herpai Gergely mutatja be.

2009. szeptember 2., 14:58

Hogy mit lehet egy közösségi szerepjátékban eladni? Akár a nagy semmit is. Így értékelheti az, aki még sohasem játszott az interneten. Mert a nemzetközi piacon havonta valódi dollárok, ropogós euróbankjegyek milliói cserélnek gazdát képzelt javakért. Olyan ruhákért, fegyverekért, ingatlanokért, kincsekért, amelyek csak egy rajzolt, virtuális világban léteznek. De hogyan lehetséges ez?

Ennek megértéséhez először is át kell látnunk, miképpen működnek ezek a játékok. A magányosan űzött, hagyományos PC-s vagy konzolos szerepjátékokkal ellentétben ezekben az internetes programokban sok száz vagy akár több millió játékos fejlesztgeti, erősítgeti, pátyolgatja virtuális karakterét egy közös játéktérben.

Ilyenkor hősünk önmagunk kivetítése, alteregónk, ugyanakkor valaki más is. Aki belép ebbe a világba, barátokat, ellenségeket szerezhet, akár szerelmek szövődhetnek a játékosok között. (Olykor valódi kapcsolatokká alakulnak.) Aki agresszív hajlamait itt szeretné kiélni – magyarán a játék révén szeretné levezetni a „feszkót” –, az büntetlenül akár meg is ölheti a másikat.

Szörnyeket öldösve

Ebben a pixelvilágban olyan virtuális javakra tehetünk szert, amelyekért a többi játékost majd megeszi a sárga irigység. A (legnépszerűbb) World of Warcraftban ugyanis az az igazi státusszimbólum, amikor ott feszítesz a város közepén, a többiek pedig azt lesik, hogy milyen különleges tárgyakat, fegyvereket, páncélokat, köntösöket tudtál megszerezni. Olyan ez, mint amikor egy elegáns buli során a legdivatosabb öltözékben feszítünk a többiek irigykedő tekintetének kereszttüzében. Csakhogy ezekért a javakért igencsak meg kell „dolgozni”. Ez a játék nyelvére lefordítva azt jelenti: tetemes időt kell töltenünk azzal, hogy ezekhez a drága kincsekhez szorgalommal hozzájuthassunk.
Ugyanis a fantasyvilág, a virtuális „WoW” bizonyos tekintetben a valós életet modellezi.

A játék legfőbb mozgatója itt is a pénz – csakhogy játék aranyban mérik. Warcraft-aranyaidért a játékban szereplő aukciósházakban rengeteg mindent beszerezhetsz magadnak: ruhákat, fegyvereket, különféle drága hozzávalókat. És még sok egyebet is.

Amióta megjelent a játék egyik kiegészítő lemeze, akár repülhetünk is a magasban saját szárnyas hátasunkon (sárkányon, griffen, miegymáson), ezért azonban már irdatlan mennyiségű aranyat kell kipengetni. A gond csak az, hogy a pénzt szinte csak „farmolással”, vagyis a „napi küldetések” teljesítésével lehet megszerezni. E tevékenység, a „farmolás” során a játékban pitiáner szörnyeket kell öldösnünk hosszú, unalmas órákon át, vagy növényeket gyűjtünk, és pénzért eladnuk az aukciósházak valamelyikében. Mit tehetünk hát, ha sem kedvünk, sem időnk a játék alsóbb szintjein szükséges feladatok elvégzéséhez, mégis gazdag és sikeres „személyiségeket” akarunk irányítani? Ilyenkor kerülnek a képbe az úgynevezett „kínai farmerok”...

Az elnevezés onnan származik, hogy eleinte főleg kínai játékosok voltak hajlandók ebben a monoton szakaszban működni. Ezek a szorgos és elszánt emberek tulajdonképpen nem tesznek mást, mint hogy a többi játékos helyett, bérmunkásként, napszámosként elvégzik a farmolás unalmas és lélekölő munkáját, hogy aztán az így megszerzett aranyat és egyéb javakat valódi bankjegyekért átengedjék azoknak (eladják), akiknek a megbízásából működtek.

Hogy ez az „alvállalkozás” mennyire jövedelmező, mi sem bizonyítja jobban, mint egy Yuen Si nevű, Japánban tanuló kínai fiatalember esete, akiről 2007-ben az adóhatóság kiderítette, hogy 150 millió jent (nagyjából 1,3 millió dollárt) zsebelt be ezzel a tevékenységgel. Si sittre került, hiszen nem adózott a pénz után. Arról viszont a hatóságoknak még csak sejtésük sincs, hogy a maffiáéhoz hasonló hálózatokban hány százezren és mekkora haszonnal űzik ezt a jövedelmező ipart. De az üzlet méreteit bizonyítja, hogy több száz honlap reklámozza a játékon belül és kívül egyaránt a „kínaifarmer-munkát”, aranyat és egyéb játékbeli javakat kínálgatva.

A legtöbb szájton megbízhatóan és diszkréten működnek az ilyen tranzakciók az internetes fizetőrendszeren, a PayPalon keresztül. A „pénzcsináló” honlapokat még rangsorolják is aszerint, hogy mennyire megbízhatóak, illetve milyen gyorsan képesek előállítani a kis kínai farmerek a játékos által megrendelt aranymennyiséget.

A World of Warcraftot forgalmazó Blizzard természetesen nincs elragadtatva a játékbeli javakat valódi pénzzé tárgyiasító illegális kereskedelemtől, de ők maguk nem sokat tehetnek ellene, a világméretűvé duzzadt WoW-os aranymaffiákat pedig szinte lehetetlenség lenyomozni. Végső soron nem okoznak jelentős anyagi kárt, hiszen a World of Warcraft így is tetemes bevételt produkál, emiatt pedig kevesen hagyják abba a játékot.
A legnépszerűbb World of Warcraft kirívó példája a viturális javakkal folyó feketekereskedelemnek, amely óhatatlanul átterjed minden frissen megjelenő, sikeres közösségi szerepjátékra, MMORPG-re. Vannak, akik nem is tárgyakat kínálnak, hanem például „szintezést”, tehát azt, hogy a megbízó helyett a maximális szintre „hozzák fel” az illető karakterét, méghozzá anélkül, hogy a tulajdonosnak egyáltalán játszania kellene. Na, ennek aztán mi értelme van, kérdezheti egy kívülálló, akinek a figyelmét nem kerüli el, hogy ilyenkor tulajdonképpen azért fizet valaki, hogy más játszszon helyette. Tény: az illető pénzt ad ki magáért a játékért a Blizzardnak, a fejlesztőnek, majd bérmunkást alkalmaz arra, hogy üljön helyette a monitor előtt. Ám az illető mégsem feltétlenül teljesen hülye. Mivel a World of Warcraft már több mint négyéves, ezért sokan szeretnének egy vadonatúj, maximális presztízsű és a többi játékos által irigyelt karaktert, viszont nincs kellő türelmük ahhoz, hogy hősük bejárja az ehhez szükséges, hosszú utat. Ezért keresik meg a bérjátékosokat, akik pénzért vállalják az illető helyett, hogy „felhúzzák” a karakterét.

A lusták hősei

Így a vevő a pénzéért egy minden elérhető képességben és javakban is bővelkedő hőst kap, így csupán a játék végső fázisára kell koncentrálnia, ami ma sokak számára a legérdekesebb a WoW-ban. A „karakterjavításnak” is óriási piaca van: a WoW-os Google-hirdetések nagy része például ezzel próbálja csalogatni a lustább vagy kevesebb szabadidővel rendelkező játékosokat.

Látszólag mindenki jól jár: a játékos megkapja a virtuális javait, szintjeit és rangjait, a kínai farmer a pénzét, és a Blizzardnak sem kell aggódnia, hiszen a havi 11,7 millió előfizető így is, úgy is fizet.