Demszky keretes

2011. június 25., 08:35

Az 58 éves Demszky Gábor kérvényezte, hogy korkedvezménnyel nyugdíjba vonulhasson. Erre azért van lehetősége, mert törvény szerint „öregségi nyugdíjra jogosult a korhatár betöltése előtt hét évvel az a polgármester, aki három vagy annál több választási ciklus során töltötte be tisztségét”.

– Meglepte a nyugdíjbiztosító döntése?

– Nem. A rendszerváltás óta kérdés, mi lesz azokkal, akik az előző rendszerben politikai okok miatt állás nélkül maradtak. A helyzet hasonlít a maihoz. Számtalan ismerősömet politikai múltja miatt nem veszik fel, sőt, utánuk nyúlnak. Ahogy az előző rendszerben priuszuk miatt sokakat nem alkalmaztak.

– Nem is próbálkozott, hogy annak idején munkát találjon?

– Dehogynem. De a nyolcvanas években folyamatosan vegzáltak a rendőrök, megfigyeltek, házkutatásokat tartottak nálam. Egy alkalommal pedig hat hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek. Ilyen háttérrel esélyem sem volt elhelyezkedni, minden erre irányuló kísérlet nevetséges lett volna.

– És most érdemes a kétszázezres nyugdíjához pár tízezerért perelnie?

– Ami ezzel kapcsolatban a médiában zajlik, az szándékos médiamanipuláció, karaktergyilkosság. Úgy állítják be, mintha engem a pénz érdekelne.
A Kádár-rendszer egyszer már megbüntetett az ellenzéki tevékenységemért, és most ugyanezért büntetne a demokrácia is. Ez elvi kérdés, és ez a vita tárgya.

– Erről igazán nem a nyugdíjbiztosító tehet.

– Nem is vitatom, hogy a nyugdíjbiztosító a hatályos szabályok alapján korrekten állapította meg a nyugdíjamnak az összegét. Azt az 1981 és 1989 közötti nyolc évet nem ismerte el munkával töltött időszaknak, amikor ellenzéki politikai tevékenységem miatt nem kaphattam állást. Miközben földalatti, szamizdat könyvkiadással foglalkoztam. Jogi szempontból a bíróságnak kell majd mérlegelnie, hogy amikor utolsó munkáltatóm, a Hírlapkiadó Vállalat megszüntette a munkaviszonyomat, joggal való visszaélés történt-e. Akkori kirúgatásom történetét kell a bíróság előtt rekonstruálni. Ha ez a bizonyítás sikeres lesz, esélyem van az ezt követő nyolc év beszámítására. De a kérdés valójában az: mivel van jogfolytonosság? A Kádár-rendszerrel, amelyik büntette a tevékenységemet, vagy a demokratikus felfogással, amely elismeri az általunk betöltött szerepet?