A tudósokat egy "hatodik nagy tömeges kihalás" lehetősége aggasztja
A tengeri puhatestűekhez tartozó ammoniteszek éppen csak hogy fennmaradtak 252 millió évvel ezelőtt, amikor a fajok 90 százaléka kipusztult, de ezt követően tízszer - vagy akár harmincszor - gyorsabban népesítették be az élővilágot, mint korábban gondolták - erre a következtetésre jutott egy francia és svájci tudósokból álló őslénykutató csoport.
A Science című amerikai tudományos folyóiratban megjelent tanulmány egyik társszerzője, Gilles Escarguel, a franciaországi Lyoni Egyetem kutatója szerint e lények "robbanásszerű diverzifikálódása"nyomán a tudósoknak felül kell vizsgálniuk eddigi elképzeléseiket arról, hogyan működik a bioszféra, az élővilág egy tömeges fajkihalás után.
Manapság, amikor a tudósokat egy "hatodik nagy tömeges kihalás" lehetősége aggasztja, ez az eredmény érdekes lehet a Föld, illetve az emberiség jövője szempontjából - véli.
Márpedig ezek a jobbára csigaformájú, héjpáncélban élt, a fejlábúak osztályába sorolt tengeri puhatestű állatfajok, amelyekhez a mai faunában a polipok, a kalmárok és a tintahalak állnak alegközelebb, egymillió év alatt ugyanolyan vagy még nagyobb faji változatosságra tettek szert, mint a kihalási válság előtt - foglalta össze a csoport hét éven át folytatott kutatásainak eredményét a tanulmány. A munkában Escarguel mellett a Bourgogne-i Egyetem és a CNRS francia kutatási hatóság tudósa, Arnaud Brayard, illetve a Zürichi Egyetem kutatója, Hugo Bacher vett részt.
Az előző fél évszázad alatt gyűjtött adatok alapján a paleontológusok feltételezték, hogy minden tömeges fajkihalást túlélési időszak követ, mintha a bioszférának időre lenne szüksége aregenerálódáshoz, mielőtt újra sokfélévé válik. A korábbi vezérgondolat az volt, hogy minél több faj tűnik el, annál inkább szervezetlenné válik az élővilág, és annál hosszabb lesz a kieső időszak a diverzifikálódás szempontjából.
Ezek a tengeri puhatestűek azonban szinte azonnal megkezdték az óceánok újbóli benépesítését, nem volt kieső "túlélési periódus". Ez azonban azt feltételezi, hogy az óceánban volt megfelelőtáplálék - növényi és állati eredetű - ezeknek a ragadozó életmódú lényeknek a számára.
A cikkhez fűzött kommentárjukban amerikai őslénykutatók annak a véleményüknek adtak hangot, hogy az ammoniteszek sokféleségének megdöbbentő gyorsaságú visszatérése csak akkor magyarázható meg, ha ezek a puhatestűek beérték oxigénben szegény vízzel is – írta az MTI.
Gilles Escarguel szerint azonban inkább a jelenleg elfogadott elméleteket kellene felülvizsgálni.
A tanulmány következtetései fontosak lehetnek a jövőre nézve is akkor, amikor a fajok sokfélesége csökken részben az emberi tevékenység közvetlen, részben közvetett következményeként. "Amennyiben valóban egy olyan időszakhoz közeledünk, amikor ismét tömegesen pusztulnak ki a fajok, az a gondolat, hogy a sokféleség az eddig elképzelt időnél hamarabb térhet vissza, bíztató lehet" - írta a francia tudós.
Persze, nem az ember számára. "Néhány százezer év vagy egymillió év is elviselhetetlen lenne a mi emberiségünk számára" - fűzte hozzá "optimista" megállapításához a francia tudós.
