A természet csodájában részesültek
Egy ausztrál bálnakutató házaspár húsz év után érte el a bálnakutatás netovábbját, miután a nyugat-ausztráliai Ningaloo-zátonynál először sikerült megörökíteniük egy újszülött hosszúszárnyú bálna első lélegzetvételét.
Micheline és Curt Jenner először azt hitte, hogy a part közeli vizekben úszó tehén szülni készül és ezért tart melegebb vizek felé. Amikor fotózni kezdték észrevették, hogy a bálna borjával együtt úszik a nyugati part északi részén található Kimberley felé.
A kutatók szerint a borjúnak erőlködnie kellett, hogy a felszínen maradjon, csak az orrnyílása látszott ki a vízből, miközben az óramutató járásával megegyező irányban szűk köröket úszott.
– Elképesztő látvány volt, ahogyan a tehén a felszín közelében úszva, borját a felső álkapcsával a vízszint fölé emelte - mondta Micheline Jenner.
– A tehén az újszülött bálnát mintegy 10 másodpercig tartotta ebben a pozícióban, amelyről úgy véljük, hogy a borjú első lélegzetvétele lehetett - magyarázta a kutató, hozzátéve, hogy miután a borjú tüdeje megtelt levegővel, és újra a vízbe került, rövid farokúszójával hevesen csapkodni kezdett.
A hideg vízben szült
Az eddigi tapasztalatok szerint a hosszúszárnyú bálnák borjadzás idejére többnyire a Kimberleyhez közeli melegebb vizekbe úsznak, ahol ebben az időszakban általában 4-5 fokkal magasabb a tenger hőmérséklete - olvasható The West Australian című napilap beszámolójában.
A kutatók egyelőre nem értik, hogy ez a példány miért itt, a hideg vízben szült. Ez számos kérdést ébreszt a tengeri emlősök élettanával kapcsolatban.
A hűvösebb közegnek talán a túlélés vagy az energiaigény szempontjából van jelentősége, esetleg az anya túl fiatal volt ahhoz, hogy tudja, hol találhatna melegebb vizeket.
A Jenner házaspárt mindenesetre áhítattal töltötte el, hogy húszévnyi kutatás után végre láthatták egy újszülött hosszúszárnyú bálna első lélegzetét, és csak remélik, hogy a borjú korai születését nem az emberi tevékenység idézte elő.
