A pápaszemesek igazolják az evolúcióelméletet
A Charles Darwin (1809-1992) születésének kétszázadik évfordulója alkalmából számtalan közleményés tanulmány látott napvilágot a híres tudós fejlődéstani elméletének újabb és érdekes igazolásairól. Közöttük is nagy figyelmet keltett a New-York-i Természettörténeti Múzeum munkatársának, Chris Filardinak a tanulmánya – olvasható az MTI hírei között.
Ő ugyanis kimutatta, hogy a gerincesek törzsében a pápaszemes madarak között fejlődött ki a legtöbb, összesen 80 különféle változat. (A pápaszemesmadár-félék - Zosteropidae - családja a madarak osztályának verébalakúak - Passeriformes - rendjébe tartozik.)
Több variáns csak meghatározott, különösen kedvező körülmények között, behatárolt szűk régiókban élő tengeri halaknál fordul elő. A köznyelvben pápaszemesnek, gyűrűszeműnek vagy fehérszeműnek nevezett, veréb nagyságú énekesmadarak viszont három kontinensen is megtalálhatók.
Egyes fajtáiknak nemcsak a méretük, a színük, a tollazatuk, de a daluk és a füttyük is eltérő.
Változataik az egyéb madárfajokhoz képest négyszer gyorsabban alakultak ki. A családnak nevet adó pápaszem - a szem körüli fehér gyűrű - alakja, színe a fajtákra jellemzően módosult a fejlődés során.
Chris Filardi szerint ez a különlegesen szapora és rohamléptékű variálódás egyrészt a madarak fokozott párosodási tevékenységének, másrészt kifejlett szociális viselkedésének köszönhető. A pápaszemesek védik az életterüket, és gonddal nevelik fiókáikat.
Tanulmányában a tudós érzékeltető példaként említi, hogy a nagyon eltérő alkat és méret, a fekete, fehér, sárga, barna bőrszín,
a különböző magasság és hajzat ellenére valamennyi emberi faj fog- és csontszáma, génállománya, szaporodási módja és ciklusa is egyezik.
