Eredetileg az volt a tervem, hogy leszedem a keresztvizet az Erkel Színház új Verdi-bemutatójáról, A trubadúrról (amely voltaképpen a tavalyi miskolci bemutató fővárosba száműzése, a dalszínház hagyományai szerint), mert az volt a benyomásom, hogy Galgóczy Judit rendezése merész ugyan, de meglehetősen öncélú.

Kossuth-díjat kapott március 15-én. A Vígszínháznak 1972-től tagja. Kiváló rendezők sorával dolgozhatott együtt, köztük a hagyományosabb színjátszás mestereivel és progresszív színházcsinálókkal is. A színművész több mint négy évtizedes társulati tagságának tapasztalatával is mondja: meghatározó színházak esetében semmi sem fehér vagy fekete. Profiljuk is mindig színes. De beszél közéletünk pengeváltásairól is.

Az 1939-es Batman és az 1933-as Superman mind a mai napig a DC Comics legikonikusabb képregénysorozata, így várható volt, hogy egy napon a két hős szövetkezik, vagy egymásnak esnek. A két DC karakter harcát már bemutatták képregényekben, rajzfilmekben, sőt, játékokban is, így szinte már csak kérette magát, hogy a Warner, illetve Zack Snyder moziadaptációt készítsen belőle. Ezúttal Ben Affleck öltötte magára a sötét lovag köpenyét és maszkját, miközben Supermanként ismét Henry Cavill tért vissza. Az igazi kérdés persze leginkább az, hogy a két sztár és az egyedi rendezési stílusáról ismert Snyder triója megfelelt-e a kihívásnak?

Ha volt tetten érhető és kétségbevonhatatlan „szocialista vívmány” kulturális téren, a szigligeti Alkotóház az volt. Főszezonon kívül évente többször is el lehetett itt tölteni két-három hetet koszttal-kvártéllyal, mégpedig olcsón. S minthogy az állam a maga nagyvonalúságában a műfordítókat is elfogadta írónak, az idilli környezetben évente többször is alkalmam volt találkozni Kertész Imrével.

A közelmúlt egyik nagy dokumentumfilm-sikere volt az a sorozat, amelyet a Spektrum televízió mutatott be a budapesti kínai kolóniáról. Az alábbi beszélgetésből megismerhetik a
Magyar Kínai Társadalmi Kapcsolatok Fejlesztéséért Alapítvány
elnökét, az itt élő kínai Krisztus-hívők egyik csoportjának világi vezetőjét, a huszonöt éve Magyarországra érkezett Zhou Yong Pinget.

A filozófus halála után egy évvel, 1972-ben levéltár és kutatóhely lett a lakása. Nyolcezer kötet van itt, tízezer kéziratos anyag, a folyóirattárban 4300 dokumentum, tizenötezer levél Thomas Manntól, Sartre-tól, Habermastól stb, valamint fotó, film, és hanganyag. Lukács György hagyatéka eddig rendszereket élt túl. A mostanit nem biztos, hogy fogja.

A debreceni KULTOK konferencia az olvasásnépszerűsítő kampányokkal, marketingfogásokkal foglalkozott. Arra voltak kíváncsiak: vajon az olvasásnépszerűsítő projektek sikeresek hatnak-e az olvasókra, a könyvek eladási statisztikájára vagy sem. Egyáltalán: mit jelent presztízsszerzőnek lenni? És: nagyobb hírverés nélkül is eladhatók a könyvek?

A Budapest Beyond Sightseeing csapata évek óta vezet szociokulturális városnéző túrákat. Kezdetben a VIII. kerület kincseit, múltját és jelenét mutatták be az érdeklődőknek, ma már különleges arcokat, lakókat is felkutatnak a város mélyéről. Legújabb sétájukon nemcsak a Vámház körúti Nagycsarnok történetével ismerkedhettünk meg, de betérhettünk Sebők Manna festőművész egyedi hangulatú lakásvendéglőjébe is.

A Jászai-díjas színésznő játssza a főszerepet Fliegauf Bence Liliom ösvény című filmjében, amelynek világpremierje a Berlini Filmfesztiválon volt. Főiskolásként Kálmánchelyi Zoltánnal és Végh Zsolttal maga is készített kis költségvetésű filmeket, melyek közül az Úristen@menny.hu díjat is nyert. Diploma után tíz évig volt a Budapesti Kamaraszínház tagja. Azóta különböző helyeken lép fel vendégként. Legtöbbször a Pintér Béla és Társulata produkcióiban. Ugyanakkor vizsgát tett olyan szakmából is, amellyel elboldogul bárhol a világban.

Az 1939-es Batman és az 1933-as Superman mind a mai napig a DC Comics legikonikusabb képregénysorozata, így várható volt, hogy egy napon a két hős szövetkezik, vagy egymásnak esnek. A két DC karakter harcát már bemutatták képregényekben, rajzfilmekben, sőt, játékokban is, így szinte már csak kérette magát, hogy a Warner, illetve Zack Snyder moziadaptációt készítsen belőle. Ezúttal Ben Affleck öltötte magára a sötét lovag köpenyét és maszkját, miközben Supermanként ismét Henry Cavill tért vissza. Az igazi kérdés persze leginkább az, hogy a két sztár és az egyedi rendezési stílusáról ismert Snyder triója megfelelt-e a kihívásnak?

Húsz évvel ezelőtt néhány kalandvágyó magyar zenész belevágott, hogy egy eddig soha nem hallott, sokféle forrásból táplálkozó, igényes, mégis sokak számára érthető hangzó világot teremtsenek. Mintegy programnak is volt tekinthető nevük, a Djabe, amely az afrikai ashanti törzs nyelvén „szabadságot” jelent. Az együttes ereje teljében érkezett el a két évtizedes jubileumhoz, amelyet egyebek között koncerttel és új lemezzel ünnepel. Erről beszélgettünk a zenekar vezetőjével, Égerházi Attila gitárossal.

Az elemi szakmai és erkölcsi szabályokra ily mértékig fittyet hányó közegben nem szabad dolgozni, azaz minden érintkezési felületet is meg kell szüntetnem azzal a tévécsatornával – írja nyilatkozatában Friderikusz. A nyilatkozatot az alábbiakban változtatás nélkül közöljük.

A Shure Stúdió színpadán felmegy a függöny: London külvárosában vagyunk, egy apartmanban. Egy asztal a díszlet, férj, feleség, kisfiú körülötte. A férfi melósruhában van, mintha éppen most érkezett volna haza a munkából. Monológba kezd: „Nehézgépkezelő vagyok. Közérthetőbben: markológépes. Itt, Londonban: diggerdriver. A nyelvtudásom alig haladja meg az alapfokot. Negyvennyolc évesen már nehéz nyelvet tanulni. Nem szerencsét próbálni jöttem, hanem jövőt biztosítani a nyolcéves gyerekemnek és tisztességes fizetést találni magamnak.” A Diggerdrájver című előadást Bagossy László rendezte, a kivándorolt melóst Epres Attila alakítja. A történet valós hősére az interneten találtak rá az alkotók. A dráma arról is szól: miért hagyják el a legjobb szakembereink az országot és ki a felelős mindezért?

A Közép-európai Egyetemen (CEU) rendezték meg A történelmi egyházak és a holokauszt Csehszlovákiában, Magyarországon és Romániában 1920-1945 között című konferenciát, amelyet a Civitas Europica Centralis Alapítvány (CEC), éa a CEU Zsidó Tanulmányok programja szervezett.A CEC Út a holokausztig című kutatásaiból indultak ki, és a tudósok azt elemezték: Kelet-Közép-Európa társadalmaiban, egyes térségeiben hogyan alakult az egyházak szerepe abban a folyamatban, amelynek a végállomása Auschwitz, Birkenau és a többi náci haláltábor volt. A konferencia azt a kérdést járta körül: mit tettek, vagy mit nem tettek a keresztény egyházak, hogy azok a társadalmi torzulások, emberi szenvedések bekövetkezhettek, bekövetkeztek, amelyeknek a végéről sokkal többet tudunk, mint az odavezető útról.