Kicsi Kína, Budapest

– Bemutatkozásnál a Joe nevet használja, miért?

– Sokan járnak így el, hiszen a mi kínai neveinket világszerte sokkal nehezebben jegyzik meg.

– A Krisztus-hívő honfitársai általában már vallásos emberekként érkeznek ide?

– A legtöbben itt térnek meg, de ez nagyon hosszú folyamat. Kínában én sem voltam Krisztus-hívő. 1991-ben jöttem Magyarországra, de csak tíz évvel később, 2001-ben találkoztam egy kínai nemzetiségű amerikai lelkipásztorral, aki egy ottani teológiai egyetem professzora is. Sokat beszélgetettünk és – hogy is mondják magyarul? – lépésről lépésre világosodtam meg. Az ő unszolására kezdtem el olvasni a Bibliát, ő tanított, így jutottam el fél év alatt a keresztelkedésig.

– Kínában mekkora a Krisztus-hívők közössége?

– Százmillió felett van a számuk, kétszáz éve létezik nálunk ez a hit.

– Úgy tudom, régebben szinte lehetetlen volt Kínában a hit gyakorlása. Most mi a helyzet?

– Harminc évvel ezelőtt szinte senki nem vallotta magát hívőnek. Azóta változott a helyzet, de nem állítanám, hogy tökéletes vallásszabadság van. Működik az ellenőrzés, ennek ellenére nagyon fejlődik a hitélet.

– Amióta betért, hittérítő is lett az itt élő kínaiak között.

– Igen, igyekszem megmutatni a hit szépségét. Mi csak a Bibliával foglalkozunk, nem vagyunk katolikusok, de reformátusok sem, talán a pünkösdistákhoz állunk a legközelebb. Az első gyülekezetet 1991-ben egy dél-koreai lelkipásztor alapította angol nyelven, kínai tolmáccsal. Aztán kettéváltak, és azok is tovább osztódtak. A mai verzió több mint tízéves. Én nem vagyok alapító, csak 2009 végén léptem be a gyülekezetbe, miután elvégeztem egy amerikaiak által szervezett teológiai tanfolyamot. Az istentiszteletek látogatóinak létszáma eléri az ezret. Féltucatnyi gyülekezetünk van itt Pesten.

– Hol van a központjuk?

– Az egyházé az USA-ban. Budapesten – mivel legtöbbünk kereskedő – a józsefvárosi piacon.

– Ön mivel foglalkozik?

– Amikor Magyarországra érkeztem – és ennek már közel huszonöt éve –, én is kereskedni kezdtem, de most már évek óta csak az egyesülettel foglalkozom. Azért nem egyházról beszélek, mert a magyar törvények nem ismernek el minket. Emellett közvetíteni próbálok magyar és kínai projektek között. Legfontosabb feladatomnak a gyülekezetben végzett munkát tartom, ahol a feleségem, Shin Chui Ling a lelkész. A valláson keresztül ismerkedtünk meg. Ő egy amerikai-kínai hölgy, aki néhány éve jött ide tanítani. Amikor özvegy lettem, lassan-lassan elmélyült a kapcsolatunk, és összeházasodtunk.

– Hogy néz ki egy esküvő, egy lakodalom az itt élő kínaiak közösségében?

– Van, ahol ősi kínai szertartás szerint házasodnak, máshol – mint nálunk is – keresztény hit szerint. Persze az azt követő fogadásra már beszűrődnek a kínai kultúra jegyei is. Ám vannak természetesen olyanok is, akik tökéletesen európai esküvőt és lakodalmat tartanak.

– Sok a vegyes pár?

– Nem nagyon, de előfordul. Az én fiam például általános iskolától kezdve egészen az egyetemig a magyar közoktatásban tanult, így a barátai, szerelmei is a magyar lányok közül kerültek ki. Ő folyamatosan a korosztályához tartozó magyarok között van. Kínai kortársaival elvétve találkozott.

– Tapasztalnak-e hétköznapjaikban idegenellenességet, kirekesztést?

– Szerencsére szinte semmit, hiszen mi már bizonyítottuk, hogy nem akarunk rosszat az országnak, megháláljuk azt, hogy befogadtak minket. Gondolja csak végig, az itteni kínai vállalkozásoknak közel száz százaléka alkalmaz magyar munkaerőt, hiszen mi nem ismerjük igazán az itteni körülményeket, szabályokat. Számunkra fontos a törvényesség. Nem véletlen, hogy az elmúlt tíz-tizenöt évben szinte nullára csökkent az illegálisan Magyarországon tartózkodó kínai munkavállalók száma. Jól érezzük magunkat Magyarországon.

– Ez így túl idilli, nem gondolja? A hírekben hallani kínai bűnelkövetőkről.

– Amikről hall, azokra nem mondhatja, hogy tipikus kínai elkövetési formák. Valóban, köztünk is vannak bűnözők, csakúgy, mint a magyarok között. De le kellene végre számolni a filmek világában gyakran előkerülő kínaimaffia-mesével. Én csak arról tudok beszélni, amit tapasztalok.

– Amikor ideérkezik egy honfitársa, hogy kezdődik az élete?

– A többség hagyományos úton érkezik és kezd itt új életet. De két éve állami letelepedési kötvénnyel is jönnek néhányan. Ők egy másik kategóriába, a nagyon gazdagok közé tartoznak, az ő életüket kevéssé ismerem.

– Úgy érzékelem, hogy lassan kialakulóban a kolónia saját infrastruktúra.

– Ott azért még nem tartunk, de tény, hogy vannak saját újságjaink, televízióműsorunk, a XV. kerületben egy két tannyelvű iskola. Két oktatási intézmény a hétvégeken biztosítja a gyerekeknek a kínai nyelv gyakorlásának lehetőségét. Kínai kulturális központ nincs, de van több egyesület, amelyek ezzel foglalkoznak. Ilyen például a Magyar–Kínai Kulturális Egyesület, amely műsoros esteket szokott szervezni.

– Európai viszonylatban mekkora a pesti közösség?

– Ez egy nagyon kicsi csoport. A legnagyobb kínai népesség Párizsban és környékén él. Az ottani létszám meghaladja a hatszázezer főt, mi itt nem vagyunk többen harmincezernél.