Régi, csúf idők! Bő fél évszázada történt, hogy a fogadalomtétel előtt álló lengyel apácajelöltet, Idát elküldte a kolostor főnökasszonya egyetlen, addig sosem látott rokonához, hogy a novícia tisztábban mérhesse fel életének körülményeit. A látogatás nyomán a kegyes életre elszánt lány meg is lepődik, amikor megismerkedik túlélő „hozzátartozójával”, anyai nagynénjével, akitől megtudja árvaságának magyarázatát: zsidó voltát.

Olyan ez, mint amikor harminc év után összefutunk az utcán egy volt csoporttárssal, kollégával, hajdani szomszéddal, aki második kérdésként ezt teszi fel: Egyébként mi van veled?

A csoport legfőbb hazai bázisa sokáig Győr volt, ahol nagyszabású tervek is születtek egy jövendő MADI-múzeum létrehozására.

Megoszlanak a vélemények arra vonatkozóan, jó-e vagy sem második gyereknek lenni. De arra vonatkozóan egyértelműek, hogy miként fest ez a helyzet egy uralkodócsaládban. Ott igazán balszerencsés dolog éppen lekésni a koronáról. És folyton azt lesni, meghal-e a szeretett bátyánk, mielőtt utódot nemzene, vagy ellenkezőleg, hosszú és boldog uralkodásra rendezkedik be, és ennek keretében minket tesz el láb alól. (Vannak olyan keleti uralkodócsaládok, ahol ezt a formát rögtön a trónra lépés pillanatában alkalmazták is.)

Száz éve született Bálint Endre (1914–1986). Monotípiáiból rendezett kiállítása alkalmat ad a megemlékezésre.

A Jászi Galéria Shakespeare 450’ című csoportos grafikai kiállítással ünnepli a jubiláló Shakespeare életművet.

A színházak esetében az éjszaka nem annyira meglepő időpont, mint a múzeumoknál, a várható programok azonban legalább olyan változatosak ebben a műfajban is. A Színházak Éjszakáját a korábbi tavaszi időpontok helyett idén szerencsés módon az őszi évadkezdésre időzítették.

Első színházi emlékem róla a hatvanas évek ma már legendás Hamlet-előadásához fűződik, a címszereplő Gábor Miklós mellett ő játszotta Horatiót. Vagy inkább úgy mondanám: ő volt Horatio.

Navracsics Tibor a jövőben az oktatásért, ifjúságért, kultúráért, és a civil társadalom kérdéseiért lesz felelős. Az Európai Parlament képviselői alkalmatlannak tartják erre a posztra- olvasható a Die Presse hasábjain.

Elhunyt Sztankay István. Meghalt a Nemzet Színésze, Kossuth-díjas, kétszeres Jászai-díjas, érdemes művész. Elment, nincs többé.

Az Átrium Film-Színházban viszi színre Gergye Krisztián koreográfus-rendező Peter Weiss Marat/Sade című darabját. A szerepeket tizenhárom nő játssza, színésznők, táncművészek, köztük Fullajtár Andrea, Takács Kati, Kerekes Viktória, Egri Márta, Bodor Johanna és Lőrinc Katalin. Az előadás – amelyet Zsámbékon már játszottak, az Átriumban pedig októbertől látható – a szabadság hiányáról szól, és arról: meddig tűrjük tétlenül a zsarnokok uralmát. Erről beszélt Gergye Krisztián a 168 Órának.

Kell ahhoz bizonyos – mi is, alázat, önismeret vagy ravaszság, vagy mindhárom együtt? –, szóval kell ahhoz egy nagy levegő, hogy az ember ezüstkornak nevezze el a saját korát. Hogy eleve a második helyre pozicionáltasson. De – másfelől – hogy biztos legyen benne, ez a második hely minden körülmények között megvan.

A Pozsonyi úton, a Sziget utca sarkán születtem, négyes társbérletben. Négy család egy négyszobás lakásban.

Akad néhány író a szórakoztatóiparban, akinek a könyveit sokadmagammal forgatom. John le Carré az egyik közülük. (A többiek – csak a rend kedvéért –: Ian Fleming, Frederick Forsyth, Ken Follett.) Mind alaposan ismerik a hírszerzés-elhárítás világát. Ám hőseik igencsak különböznek.

Az őszi-téli szezon sztárkiállítása már megnyílt: Miró teljes életművéről az ad áttekintést. A szeptemberi Vienna Design Week – a bécsi közreműködésével – egyedülálló lehetőséget teremt magyar designereknek a bemutatkozásra. Az október pedig egy másik nagy katalán, az építész Gaudí munkásságába enged betekintést a bécsi Építészeti Múzeumban – adta hírül a .

Brutálisan megadóztatta emlékeimet a múló idő. Megkopott memóriával és megannyi öncsalással gondolok vissza azokra a varázslatos évekre, amelyeket a Magyar Rádióban töltöttem – több tucat, netán több száz kollégámmal együtt. Tanúskodik erről a momentán 2110 tagú rádiós Facebook-csoport, élő emlékezetünk, közös múzeumunk. Tetszik, nem tetszik, ide szorultunk. Itt vagyunk otthon. Pontosabban: itt otthon vagyunk.