Apróságok könyve

Az ember hülyén néz, mert fogalma sincs, mivel is kezdje. Az első vagy a második válással, a munkahelyek sorolásával, a héten kimúlt kutyával, vagy azzal, hogy az illető épp harminc éve kért kölcsön kétszáz forintot. Kényelmesebb ilyenkor azt válaszolni: Tulajdonképpen semmi.

Valahogy így vagyok dr. Gyarmati Andrea új könyvével, amely „csak” az életről szól, és semmiben sem követi a manapság divatos botránykönyvek receptjét. Nincs benne leleplezés, alpáriság, altestiség. Egyszerű, hiteles önvallomás ez, számadás erről a csendben lepergett néhány évtizedről. A gyermek, a sportoló, a feleség, az anya és a gyermekorvos életének apróságai ezek a jegyzetek.

Mielőtt a neve elé odakerült volna a dr., Gyarmati Andrea a nemzet reménysége volt. Ám a nemzet ezúttal is elkövette ugyanazt a hibát, mint Petőfi Zoltán vagy Kossuth Ferenc esetében, akiktől azt remélte (mi több, elvárta), hogy az utód ugyanolyan magától értetődően legyen tehetséges – verseljen, politizáljon, esetünkben szállítsa az olimpiai aranyakat –, mint szülei. Gyarmati Andrea az olimpiai ezüstöket hozta ugyan, világ- és Európa-versenyekről az aranyakat is, de a nagy siker elmaradt. A sors másként akarta. Két izgalmas, a neveléshez gyermekorvosként tanácsokkal szolgáló kötete után a nemzet egykor örökké mosolygós üdvöskéje egyebek mellett erről is ír új önvallomáskönyvében. Meg egy pár eltűnt cipőről, olvasmányélményekről, hajdani szorongásokról, emberi felelősségről. Apró, pár perc alatt elolvasható jegyzetek ezek arról, miként zajlik az élet.

Nem ajánlható a könyv botrányra éheseknek, olyanoknak viszont igen, akiket érdekelnek még olyan régimódi, lassan divatjamúlt értékek, mint az emberi tisztességről való töprengés. Híresnek lenni nemcsak esély, de felelősség is, Gyarmati pedig megtanulta ezt. Igaz, ő „csupán” ismert, és nem celeb. Kívánom neki: maradjon meg ilyennek.

(Dr. Gyarmati Andrea: Apróságaim. Saxum Kiadó.)

Berkó Pál